Repertoár
A doktor úr Részletek
Írta Molnár Ferenc Rendező Tordy Géza, a Nemzet Színésze Az előadás időtartama: kb. 2 óra 15 perc
Az ország határain kívül Molnár Ferenc a magyar irodalom egyik legismertebb képviselője. Apja Genfbe íratta be egyetemre, ahol egy évig nemzetközi büntetőjogot hallgatott. Molnár azonban hamarosan az írói pálya iránt kezdett érdeklődni. Először a Budapesti Napló alkalmazta fordítóként, majd saját írásait is közölték. 1898-ban jelent meg első novelláskötete. Beöthy László, a Nemzeti Színház frissen kinevezett igazgatója felkérte Molnárt a kor szellemét tükröző, új magyar vígjáték megírására. Molnár évekkel később megjegyezte, hogy ha nem rendelnek tőle darabot, akkor sose fordult volna a színpad felé. Később a Vígszínháznak is eladta a művet, tiltakozásul az ellen, hogy Beöthyt menesztették pozíciójából. Így végül 1902 novemberében a Vígszínházban mutatták be a darabot.
Maga Molnár így fogalmazta meg saját színpadi esztétikáját: „Nem vagyok híve annak a felfogásnak, hogy a színház szószék. Minden népgyűlési szónoklatot alkalmasabbnak tartok propaganda céljára, mint a színházi előadást. A függöny mögött álomvilág van, s ha a függöny legördült, máris tovatűnt, s az élet változatlanul megy tovább”.
A doktor úr cselekménye szerint dr. Sárkány ügyvéd azáltal lett híres, hogy többször is zseniálisan szónokolt védence, Puzsér, hivatásos betörő érdekében. Puzsér minden alkalommal hátrahagy ügyvédjének egy-egy ügyesen kigondolt jelet, mely megkönnyíti a védelmét. Az ügyvédnek tehát éppolyan szüksége van Puzsérra, mint fordítva. Dr. Sárkány így nyilatkozik a darab kulcsfigurájáról: „Hát ki hozza ide a legszebb bűnügyeket? Puzsér! Ki jár éjszakáról éjszakára a sipisták kávéházaiban, hogy csekély ügynöki díjért a legszenzációsabb védelmeket közvetítse? Puzsér! Ki hozta rongyos kis tiszteletdíjért a Soroksári úti háromszoros rablógyilkosságot az én irodámba, holott mások vagyonokat ígértek érte? Ki az összes gonosztevők barátja, bizalmasa, tanácsadója? Ki ajánl nekik ügyvédet? Ki jelenti be hetekkel előre a lopásokat és a szerb disznókereskedők kifosztását? Ki hozza a legérdekesebb, a legtapasztaltabb, a legesküvőbb tanúkat? Puzsér, Puzsér és Puzsér! Az egész irodám őrajta alapszik, ő az én jobb kezem, az én bal kezem, az én legfontosabb kliensem, az én primadonnám! Kérem védencem felmentését.”
A dzsungel könyve Részletek
Írta Békés Pál Zeneszerző Dés László Dalszöveg Geszti Péter Rendező Böhm György Kedves Nézőink!
Felhívjuk figyelmüket, hogy előadásunkban erős hang- , füst - , lézer és stroboszkóp effektusokkal találkozhatnak.
Az előadás időtartama: kb. 2 óra 30 perc
A Dés László zeneszerző, Geszti Péter dalszövegíró és Békés Pál szövegíró közös munkájából tizenöt éve született musicalt ma már minden gyerek ismerheti, de talán színpadon még nem látta. Ezt a hiányt szeretnénk pótolni.
„A dzsungel könyve című musical ma már klasszikusnak számít, sok helyen, sokszor, nagy sikerrel játszották, játsszák. Nagyon remélem, hogy a siker Pécsett sem marad el. Sőt, ha kicsit szemtelen lennék, akkor azt mondanám, hogy biztos vagyok benne, itt is nagy siker lesz. De mivel mi, színházi emberek alapvetően babonásak vagyunk, és félünk attól, hogy elijesztjük a sikert, ezért nem mondom, hogy így lesz, csak remélem. A darabról már rengeteg mindent elmondtak, de ha valaki mégsem tudja, hogy miről is szól, álljon itt egy kis összegzés:
Ugyan ki tudná összefoglalni, mi mindenről szól a farkasok közt nevelkedett Maugli, az emberek ketrecéből szabadult Bagira, a törvényt bölcsen oktató Balu, a titokzatos Ká, a bosszúra és embervérre szomjas Sír Kán története? Szól a születésről és a halálról, a befogadásról és a kitaszításról, a csapatról és a magányról, a gyerekkor és a kamaszkor varázslatos időszakáról – vagyis mindarról, ami egy »kölyökkel« megeshet, akár farkasok, akár emberek között nevelkedik.
Van egy merész álmom, egy titkos vágyam! Igazi boldogság lenne, ha azok a gyerekek, fiatalok és már nem annyira fiatalok, akik majd az előadást megnézik, a színházból hazamenvén levennék a polcról Rudyard Kipling varázslatos művét és elolvasnák azt Benedek Marcell csodálatos fordításában!”
Böhm György
A jó pálinka itassa magát (16+) Részletek
Írta Koleszár Bazil Péter Írta Sultz Sándor Rendező Koleszár Bazil Péter Az előadás időtartama: kb. 1 óra 25 perc
Koleszár Bazil Péter 1995-ben végzett a Merlin Színészképző Műhelyében, majd éveken át a Merlin Színházban, illetve a Nemzeti Színházban játszott. Jelenleg szabadúszó színész és rendező. Sultz Sándor dráma- és forgatókönyvírónak ez a harmadik közös munkája a rendezővel.
„Az előadás létrejöttének apropója egy szakmai vita volt arról, hogy érdekes lehet-e a néző számára a színpadon az, ami a civil életben is történik körülötte. A vita eldöntését a nézőkre bíztuk. Így született A jó pálinka itassa magát című produkció. Az előadás titokban magnóra, illetve videóra felvett párbeszédek alapján készült. Sultz Sándorral közös munkánk során felvetődött a kérdés, hogy kell-e mindenáron történetet mesélni, vagy elég egy előadáshoz lazán összefűzött jelenetek sora. A „pillanatképeket” csak egy narrátor-szerű figura köti össze, ezáltal kerülnek keretbe, s így adják kaleidoszkóp-szerű hű tükörképét a magyar valóságnak. Előadásunkban nem a történetmesélés az érdekes, hanem az, amit a képek mesélnek, mondanak, elárulnak. Semmit nem írtunk az életből elcsípett dialógusokhoz, csak drámailag sűrítettünk, ha szükségesnek láttuk. A mindennapokat kívántuk színpadra állítani tükörként, magunknak és a nézőknek. A mű szereplőivel nap mint nap találkozhatunk: professzorok, vállalkozók, gazdálkodók, hajadonok, kőművesek ők. Abszurdba hajló, nevetni- vagy sírnivaló életképek jelenetfűzére az a mű, Közép-Európa legközepéből.”
Koleszár Bazil Péter
A kétarcú boszorkány Részletek
Írta Lázár Ervin Írta Szabó Attila Zene Rozs Tamás Rendező Szabó Attila Lázár Ervin meséinek motívumait felhasználva írta: Szabó Attila
Az előadás időtartama: kb. 50 perc
Volt egy Nagyszakállú Öregember, az volt a király. Úgy hívták, hogy Ajahtan Kutarbani. Ott élt az Üveghegy tetején egy fazsindelyes palotában. Volt egy falu, az volt a világ. Úgy hívták, hogy Rácpácegres. Ott éltek a rácpácok. És volt egy öregasszony, a Rácpác Boronka. Úgy hívták még réges-rég. Aztán történt egy s más. Kettészakadt a világ Rácokra és Pácokra. Az az áldott öregasszony is nyikk-nyakk, reccs, kettészakadt. Azóta nappal Rác, éjjel Pác. Nappal épít, éjjel rombol. Na de most az a Nagyszakállú, az az Ajahtan Kutarbani meglovagolta az Üveghegyet, és jön! És ismét egy lehet az, ami annak idején kettészakadt. Adja az ég!
„Lázár Ervin meséinek ereje az önzetlen szeretet egyszerű felmutatásában van. Nála nem az eredendően gonosz bukik el, hiszen olyan nincs. Helyette megbocsátás és remény van. A kétarcú boszorkány nem Lázár Ervin-i, csupán „lázárervinül” beszélő mesehős, aki a szeretetről, önmagunk megismeréséről és elfogadásáról mesél gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.
Előadásunk a 2009-ben bemutatott Az élet titka folytatása. Abban az öregkorról, a halállal való szembenézésről mesélt a Fiatal Öregasszony; itt pedig saját magáról, azaz saját magukról, hiszen ő folyton »ketten van«. Egy tündér, és a tündér jóságát állandóan megkérdőjelező boszorkány. Aki nézett már árgus szemekkel befelé, annak ez ismerős: belekukkantunk ebbe a zavaros kaleidoszkópba, és meglátjuk a bennünk lakó jót és rosszat. Az egyik tündér, a másik boszorkány. De melyik melyik?
Síró-Nevető ország határán az idők kezdete óta egyedül él az Öreg Fiatalasszony egy apró szemű házban. Ez az utolsó állomása annak az útnak, amely az üveghegyre vezet. Azok járnak erre, akik tanácsért mennek a Nagyszakállú Öregemberhez. Hajdanán sokan átkeltek az országon: királyfiak, kalandorok, szélhámosok, csavargók és királylányok. Az asszony pedig mindenkinek személyre szabott útvonaltervet adott, így amire a Nagyszakállú Öregemberhez értek, már meg sem kellett szólalniuk, hisz kérdésükre saját maguk tudták a választ. De mostanában nem jár erre senki, így bőven van idő az emlékezésre. Lehet félelmetesnek lenni és szabadjára engedni a boszorkányt. Vagy lehet simogatni az emlékeket tündér-szemüvegen át. És elmélkedni arról, miért van szükségük egymásra: tündérnek a boszorkányra, boszorkánynak a tündérre.”
Szabó Attila
Előadásunk családi színház, már négyéves kortól ajánljuk!
A padlás Részletek
Zeneszerző Presser Gábor Szövegíró Sztevanovity Dusán Szövegkönyv Horváth Péter Szövegkönyv Sztevanovity Dusán Koreográfus Vincze Balázs Rendező Böhm György Kedves Nézőink!
Felhívjuk figyelmüket, hogy előadásunkban erős hang és füst effektusokkal találkozhatnak.
Az előadás időtartama: kb. 2 óra 15 perc
A padlás FACEBOOK oldala ITT...
1988-ban a Vígszínházban mutatták be – és azóta is repertoáron tartják – az LGT együttesben akkora már összeszokott alkotópárosként működő Presser Gábor és Sztevanovity Dusán „félig mese, félig musical” műfaji megjelölésű darabját. A szerzőpároshoz a librettó társalkotójaként Horváth Péter, drámaíró csatlakozott. A mű azóta az ország szinte valamennyi színházát bejárta. Presser Gábor szerint „talán annak köszönhető a megtisztelő fogadtatás, hogy a mű egy családi, vagy közösségi darab, amely teljesen mentes a politikától és a történelemtől”. Lámpás, a szerelmespár Rádiós és Süni, a folyton szilvás gombócot készítő Mamóka és a többiek története 9-től 99 éves korig mindenkinek szól.
„... Nem is tudom, lassan egy negyedszázada már, hogy A padlás megszületett, azóta »tartja magát« kelet és nyugat közt, többször bejárta az országot, néhány külhoni helyre is eljutott. A Vígszínház hajdani igazgatója, Marton László kérésére dolgoztam át Dusán első darabváltozatát, naponta kellett felolvasnom az új jeleneteket az igazgatói irodában, aztán még fél évet dolgoztunk rajta a »fiúkkal«. Lelkesült, szép közös munka volt Presser Picivel és Dusánnal. Mintha rajtunk és Marton Lászlón, Radnóti Zsuzsán kívül még a nem létező Jóisten is ott lett volna a közelünkben azokban az ihletett hónapokban, ezért sikerülhetett úgy a mese, hogy még ma is örömöt szerez a nézőinek. És ez a legfontosabb: örömöt, energiát adni a nézőknek... a Mamóka által főzött szilvás gombóccal.”
Horváth Péter
„Huszonvalahány éve, A padlás bemutatásának idején, éppen a Vígszínházban és környékén sertepertéltem. Talán másodállású dramaturg voltam? Meg nem mondom! Csak arra emlékezem, hogy ott voltam. Sokszor ültem bent a darab próbáján, pedig álmomban sem hittem volna el, ha valaki azt mondja, hogy valaha rendezni fogom. Elképesztő és a várakozást ezerszeresen felülmúló volt a siker, amely azóta is, lassan huszonöt éve tart. Nem tudom, hogy ma, amikorra már A padlás klasszikussá lett, lehet-e, szabad-e többet mondani a darabról, mint annak mára szállóigévé lett sora: »mert kell egy hely!«
Böhm György
Mert kell egy hely, hol minden szellem látható
Mert kell egy hely, hol minden szólam hallható
Mert kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok
Mert kell egy hely, hol emlékünk majd élni fog!
A sivatag hercege Részletek
Írta Galuska László Pál Zene Csernák Samu Rendező Szabó Attila Az előadás időtartama: kb. 1 óra 30 perc
A sivatag hercege a FACEBOOK-on ITT...
A Pécsi Nemzeti Színház és a Jelenkor Irodalmi és Művészeti Folyóirat közös szervezésében idén meghirdetett Lázár Ervin családi mesedarab pályázatának díjazott műve.
„Beszélik, és csak a hatalmas Allah a megmondhatója, igaz-e, hogy egy távoli vidéken, messze-messze földön, a tenger partján volt egyszer egy gyönyörű, dús és pompás birodalom. Oly hatalmas volt, mint a képzelet, és oly gazdag, mint a leggyönyörűbb álom. De egy napon eljött a kegyetlen sivatag és mindent magába temetett. Homok, homok, homok nyelte el a földeket, a kerteket, a patakokat és a tavakat, közöny és üresség lett úrrá az emberek lelkén. Ám született egy kisfiú, aki tiszta és érintetlen maradt. Felnőtt egy ifjú hős, aki elég erős, és bátor ahhoz, hogy megküzdjön a sötét varázslatokkal. És akadt egy bölcs öregember is, aki mindenben segíti őket. A Sivatag Hercege útnak indul, hogy megtalálja a Kalifák Kardját és beteljesítse vele a világ sorsát...
Izgalmas vállalkozás mesedrámát írni. Mesejátékkal indul a magyar drámatörténet egyik legszebb korszaka: nem sokkal a Bánk bán után születik meg máig friss és élő darabunk, Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéje. A mesedráma minden korosztályt megszólít, mert a mítoszokból táplálkozik, ahogy a mese is. A Fönt, a Lent, a Közép világában játszódik, azokon a tereken, ahol az emberi lélek is otthonosabb, szabadabb. És olyan világrendet tár elénk, amelyben döntéseink, tetteink hatással vannak az egész mindenség működésére.”
Galuska László
Galuska László a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Karán gyermekirodalmat, drámatörténetet és dramaturgiaelméletet tanít. Eddig hét előadott színpadi játékot írt diákszínpadok és bábszínházak számára.
„Ez a történet messze repít el minket. Messze az időben, messze a térben. Ott járunk, ahol »valaha paradicsomi kert virágzott, s még nem ismerték az ínséget az emberek. De most már mindent beborít a végeláthatatlan, a kegyetlen, felejtésre bíró homok.« Ott járunk a perzsa mesék szívet-testet megborzongató világában, szembenézve az álmokat idéző óriási sivataggal. S a homok, amivel a természet, az ember nehezen boldogul, a mesék számára termékeny talaj. Galuska László drámája ebből a talajból megformázott, hol viharos, hol illékonyan könnyed mese. Beszél szerelemről, barátságról, beszél a gonosz legyőzéséről, a felnövő férfi világjobbító erejéről – olyan dolgokról, amit újra és újra mesélni kell gyerekeknek egy felnőtt bölcsességével, felnőtteknek egy gyermek akaratával. Előadásunkat 6 éves kortól ajánljuk.”
Szabó Attila
Közreműködik: Tandi Zsófia, Stefanik Kata
Zenészek: Horváth Zsombor, Végh Andor, Gyorgyevics Márk, Krommer Balázs, Horváth Márton, Vízvári Zoltán
Baksa Péter, Pilári Áron
Banális viszonyok - édes finomságok Részletek
Zeneszerző Wolfgang Amadeus Mozart Rendező-koreográfus Vincze Balázs Az előadás időtartama: kb. 1 óra 40 perc
Az előadás FACEBOOK oldala ITT...
Játékosan rafinált, pikáns táncszínházi előadás rokokó környezetben, sok bájjal és humorral...
„Azt hiszem, maga is megfigyelte már, hogy a test gyönyöre, mely valóban a legfőbb vonzerő a két nem között, mégsem elegendő ahhoz, hogy összetartson egy férfit és egy nőt. Igaz ugyan, hogy előtte jár a vágy, mely arccal fordítja őket egymás felé, de mindjárt nyomában jön a csömör, s ők sietnek egymásnak hátat fordítani.” (Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok)
„Mozart zseniális muzsikája óriási inspiráló erővel hat. Műveit hallgatva ösztönösen mozgásba lendül a test, egészen sajátos képi és mozgásvilágot kelt életre, általa – úgy érzem – egy másik szférába lépek. Zenéje a rokokó világ játékosságát, a férfi-nő viszonyt, szövevényes testi-lelki kapcsolatainkat juttatja eszembe; ha hallgatom, a 18. századi francia budoárok rafinált világa jelenik meg képzeletemben. Előadásunkban apró jelenetek sorában kel majd életre egy képzeletbeli rokokó kastély titkos világa, sok helyzetkomikummal. Lesz benne szerelem, féltékenység, ártatlan kíváncsiság, finom és pajzán gondolatok, párok, szerelmi háromszögek, izgalmas kapcsolatok, álmok – ébredések, cselszövések és praktikák, – szépség és finomság: a tánc, a zene és a látvány egységében.”
Vincze Balázs
Maynard Solomon, világhírű zeneesztéta Mozartról szóló könyvében részletesen leírja, ahogy a zeneszerző zsenialitása már kisgyerekkorában a bámulat tárgya volt, és szinte egész Európa, köztük az uralkodók is, csodájára jártak. S ami a legcsodálatosabb, hogy ez az ámulatunk Mozart iránt lassan kétszázötven éve nem múlik...
„A történelem leghíresebb zenei csodagyerekeként számon tartott Mozartot számos kiváló megfigyelő vizsgálta meg, akik hitelesítették képességeit, és szárnyaló tudományos beszámolókban írták le bámulatos tehetségét. Daines Barrington fölkereste a kilencéves Mozartot, és számos feladatban tette próbára, következtetéseit pedig a Londoni Tudományos Akadémián nyújtotta be. A tudós megerősítette, hogy a gyerekben igen korai természetfeletti tehetség mutatkozik. Párizsban Friedrich von Grimm, az enciklopédisták munkatársa döbbenten kiáltott föl, mondván, hogy a gyermek olyan rendkívüli jelenség, hogy az ember alig hiszi el, amit saját szemével lát és saját fülével hall. Auguste Tissot, svájci filozófus pedig azt jegyezte fel, mennyire megdöbbentette a gyermek muzsikálása: játékának »erőteljessége a zseni bélyegét viseli magán, változatossága roppant élénk fantáziát jelez, bája pedig magabiztos ízlést. A szíve éppen olyan érzékeny, mint a füle, szerénysége ritka ebben az életkorban, s ritkán párosul ilyen felsőbbrendűséggel. Igencsak tanulságos azt hallani a szájából, hogy tehetségét a Mindenhatónak köszönheti, s hogy ebből – elragadó őszinteséggel és a legbensőbb meggyőződéssel – arra következtet: megbocsáthatatlan volna, ha büszkélkedne vele.”
Black Comedy Részletek
Írta Peter Shaffer Fordította Szász Imre Rendező Szikora János Az előadás időtartama: kb. 2 óra
A Pécsi Nyári Színház és a Pécsi Nemzeti Színház közös produkciója
A hatvanas években a rock and roll hódítása, a Beatles csillogása mellett a kor színházművészete is csúcson volt Angliában. Nagymértékben köszönhetően Peter Shaffer munkásságának, az Equus, illetve az Amadeus szerzőjének, ez utóbbi mű Milosˇ Forman világhírű filmjének kiindulópontja lett.
1965 tavaszán, a londoni Nemzeti Színház híres dramaturgja, Kenneth Tynan felkérte Shaffert, hogy írjon egy egyfelvonásos darabot, amelyet Strindberg Júlia kisasszonyával egy estén játszana a színház. Később Shaffer 1982-es drámakötetének előszavában írt bevezetője szerint „Túl sok meggyőződés nélkül, de bizonyos lendületességgel, amit Tynan mindig előcsalt belőlem, elmeséltem neki az ötletemet egy londoni lakásban tartott partiról, amelyet teljes fényben játszanánk, mert az épületben áramszünet van. Úgy látnánk tehát a vendégeket egy növekvő káoszban létezni, hogy ők természetesen végig nem látják egymást. Tynannak annyira tetszett az ötlet teatralitása, hogy azonnal bevitt a Nemzeti igazgatójához, Laurence Olivier-hez. Hiába tiltakoztam, hogy még nincs semmi ötletem a darabot illetően, és ez csupán egy színházi konvencióval való játék, egyébként pedig azonnal New Yorkba kell utaznom egy forgatókönyvet megírni; Olivier csak annyit mondott: »Fantasztikus lesz!«, majd kiment a szobából.” Hogy drámailag alátámassza a helyzetet, és a darab ne pusztán egy komikus ötletre épüljön, Shaffer úgy építette fel a darabot, hogy az egyik szereplőnek jó oka legyen a többieket a sötétben tartani.
A hazájában már sikeres drámaírónak a Black Comedy (1965) hozza meg a világhírt. Méltán, hisz váratlan fordulatok, tragikomikus, groteszk helyzetek építik fel a darabot. A fiatal szobrászművész, Brindsley Miller vendégségbe várja menyasszonyának katonatiszt édesapját, és ugyanezen az estén szeretné bemutatni alkotásait egy milliomos német műgyűjtőnek is. A jeles alkalomhoz azonban túlzottan szegényesnek találja lakásának berendezését, ezért minden külön értesítés nélkül kölcsönveszi vidéken pihenő barátjának egyes bútorait. S talán kezelhető lenne a kérlelhetetlen apa, a váratlanul betoppanó szomszéd és a titokban kölcsönvett bútorok hirtelen hazaérkező tulajdonosa, sőt, talán még Brindsley meglepetésszerűen felbukkanó volt szeretője is, ha nem lépne közbe az Elektromos Művek által kiküldött furcsa szerelő, a német akcentussal beszélő Schuppanzigh...
Bonyodalmas balkáni lakodalmas Részletek
Zeneszerző Goran Bregović Koreográfus Zachár Lóránd Az előadás időtartama: kb. 1 óra 20 perc
A Pécsi Nyári Színház és a Pécsi Nemzeti Színház koprodukciója
A Pécsi Balett új produkciója a balkáni dallamok és életérzés inspirációja alapján készül. Az előadás legfőbb mozgatóereje – a hangulatát erőteljesen meghatározó zenei világ mellett – a humor és a délvidéki szenvedély. Könnyen befogadható történetre épül a librettó: az emberi érzelmek legszélesebb skáláját megmutató jelenetek laza füzérében megismerünk egy jómódú, ám kissé bugyuta vőlegényt, egy szerelmes falusi leányt, akit szegény szülei a pénzhez és nem a kedveséhez házasítanak. A hoppon maradt legény okoz egy kis galibát, a násznagy felhevülten vezeti a ceremóniát, a rokonság s a szomszédok jól mulatnak... ám a szerelmesek végül inkább sírnak, mint vigadnak. Zachár Lóránd gyönyörködtetően sajátos táncnyelve és képi látásmódja, a technikáját oly plasztikusan elsajátító táncművészek, a téma, a zene és a tánc harmóniája ízig-vérig balkáni, szenvedélyes táncszínházi estet ígér.
„A Bonyodalmas balkáni lakodalmas című táncbohózat Goran Bregović
zenéjére, a jól ismert Kusturica-filmek nyomán, ezen remekművek rám gyakorolt hatása alapján készül. Kusturica groteszk melankóliáját filmszerűen színpadra álmodni nehéz kihívás. Darabomban a sírva vigadó balkáni cigányság hányattatott sorsa, számkivetettsége fogalmazódik meg egy, a történet végére elfuserált lagzi körül örvénylő élethelyzetek sorából. Emberi sorsok, vágyak, szerelmek, titkok villannak fel egy álomszerű dramaturgiára felépítve, amely nem feltétlenül követi híven az események valódi időrendjét.”
Zachár Lóránd
A balkáni népzene sajátos ötvözete az európai és ázsiai zenei hagyományoknak, fellelhető benne illír, görög, trák, bizánci és török hatás. A Balkán összeköti Európát és Ázsiát, így természetes, hogy mindkét világ kultúrája termékenyítően hatott és hat rá. A balkáni lakodalmas zene a balkáni népzene, a cigányzene és a klezmer modern leszármazottja. Ez a zene egyszerre ősi és kortárs. A balkáni népzene az egész közép-kelet-európai régióban hihetetlen népszerűségre tett szert. A nálunk is jól ismert zeneszerző, zenész Goran Bregović Szarajevóban nőtt fel. Fiatalon több együttesben játszott basszusgitárosként. A 70-es években már egy híres együttes tagja, közben filmzenéket kezd komponálni. Egyik első munkája, a nálunk is jól ismert és népszerű filmrendező, Emir Kusturica Cigányok ideje című filmjéhez írt zenéje volt.
Csárdáskirálynő Részletek
Zeneszerző Kálmán Imre Rendező Méhes László Az előadás időtartama: kb. 3 óra 15 perc
Leo Stein és Béla Jenbach librettóját átdolgozta: Békeffi István és Kellér Dezső
A dalszövegeket fordította: Gábor AndorAz operettjátszás hagyományai szerint a Csárdáskirálynőt a szerzői utasítás alapján három felvonásban, két szünettel játsszuk.
Kálmán Imre 1882-ben született Siófokon. Apja jómódú gabonakereskedő volt, aki színházépítésbe fogott, hogy fellendítse Siófok kulturális életét, de vállalkozása megbukott. Így az elszegényedett család Budapestre költözött. Imre beiratkozott a Zeneakadémiára, ahol zeneszerzést tanult. Hiába jósoltak azonban nagy jövőt neki, komolyzenei műveinek nem talált kiadót. Ezért a Vígszínházhoz szerződött korrepetitorként, illetve a Pesti Naplónál vállalt zenekritikusi állást.
Amikor Kálmán Imre megkezdte a Csárdáskirálynő komponálását, szövegíró társaival, Leo Steinnel és Jenbach Bélával a készülő műnek az Éljen a szerelem! címet szánták. A darabot 1915 őszén, a bécsi Johann Strauss Theaterben mutatták be, Csárdásfürstin, vagyis Csárdáskirálynő címmel. A bécsi közönség lelkesen ünnepelte az új Kálmán-operettet. A darab néhány év alatt meghódította a világot: Bécs után Berlin, majd 1916-ban a budapesti Király Színház következett. A háború bizonyossága az operettnek különös kontextust adott.
A történet szerint Edvin herceg beleszeret Vereczki Silviába, a Pesti Orfeum híres „Csárdáskirálynő”-jébe. Azonban a család elvárásai szerint mást kell elvennie. Ezért Edvin anyja Budapestre utazik, hogy a dolgokat elrendezze. Ám az események még sok meglepetést tartogatnak... A Csárdáskirálynőnek olyan – mindannyiunk számára ismerős – slágerei lettek, mint „A lányok, a lányok, a lányok angyalok...”, a „Jaj, cica, eszem azt a csöpp kis szád...”, vagy az „Álom, álom, édes álom...”
1954-ben Békeffi István és Kellér Dezső jelentősen átdolgozta Stein és Jenbach librettóját. Színházunk ezt a változatot játssza, a dalszövegeket Gábor Andor fordította.
Közreműködik a Pécsi Nemzeti Színház Énekkara, a Pécsi Balett, és a Pécsi Szimfonietta
Halálos tavasz Részletek
Írta Zilahy Lajos Írta Esztergályos Károly Rendező Esztergályos Károly Az előadás időtartama: kb. 2 óra 50 perc
Az előadás FACEBOOK oldala itt
Zilahy Lajos 1922-ben megjelent első regényével, a Halálos tavasszal azonnal berobbant az irodalmi köztudatba. Később több nagy sikerű regénnyel (Két fogoly, A Dukay család) és színdarabbal is jelentkezett. Az 30-as években, a magyar filmgyártás fénykorában saját filmvállalatot is alapított. Forgatókönyvíróként dolgozott, később rendezett is. Több művét is megfilmesítették. Az egyik legnagyobb sikere az 1939-ben készült Halálos tavasz lett, a regény filmváltozata. A főszerepeket a kor két sztárszínésze, Jávor Pál és Karády Katalin játszotta. Érdekes módon, a nyolcvanas éveiben lévő aktív és nyughatatlan Zilahy, aki akkor már az Egyesült Államokban élt, elhatározta, hogy újra leforgatja a Halálos tavaszt, ezúttal Spanyolországban, illetve Jugoszláviában. A színészek nagyrészt ismeretlenek voltak. A film el is készült, de nemsokára Zilahy váratlanul elhunyt. Részben az ő halála, részben a Franco és Tito halála után bekövetkezett zavaros társadalmi és politikai időszak miatt, a film sajnos elveszett.
„Zilahy Lajosnak ez az első regénye. Tudjuk, mit jelent ez a nem egészen esztétikai kategóriának szánt megállapítás. Bátorságot és habozást, mámoros repülést és gyermekes bukdácsolást, túlzsúfoltságot és elnagyolást, igent és nemet, egyben, egyszerre.” – írja Kárpáti Aurél a Nyugatban, 1922-ben. „Mámoros könyv, amelyben »mindennek« benne kell lennie, az első szerelemtől az utolsóig, minden gyönyörűségnek, kétségbeesésnek és lemondásnak. Az egész leegyszerűsített mese – két perzselő szerelem egymásba futása a végzetes kisiklás katasztrófájáig.”
A regény jóval az első világháború előtt játszódik. A filmet 1939-ben forgatták, és 1936-ban játszódik.
„Nincs szerepe az évszámoknak. Egy gazdag, gondtalan, csinos fiatalember, beleszeret egy gazdag, mi több előkelő és gazdag lányba, és minden más megszűnik körülöttük, ezután a világ, az élet csak a szerelmükről szól.”
Mi történik, ha ezeknek a szavaknak szűnik meg az értelme: gazdag... előkelő...? Mi történik akkor a világgal, az élettel, a szerelemmel? A színpadi változat a regény Monarchia-beli változatát az1949-ben játszódó változattal szembesíti. A szereplők úgy rohannak a szakadék felé, ahogy a gyík levágott farka mozog tovább. Még működnek a szófordulatok, a viselkedések. Még élnek a címek. Változatlanul próbálnak élni egy megszűnt világban, amiről ők még azt hiszik, átmenetileg szűnt meg... Egy »rendszerváltozás« természetrajza a szerelem felől nézve. A szeretők szemével...”
Esztergályos Károly
Házasság Részletek
Írta Nyikolaj Vasziljevics Gogol Rendező Laurian Oniga Szereposztás:
- Agafja Tyihonova – Oltea Blaga
- Arina Pantyelejmonovna – Carmen Butariu
- Fjokla Ivanovna – Liliana Balica
- Padkaljószin – Florin Covalciuc
- Kacskarjov – Ionel Bulbuc
- Jajsnica – Dan Covrig
- Anyucskin – Călin Stanciu
- Jevakin – Doru Nica
- Dunyaska – Roxana Sabău
- Sztarikov – Constantin Florea
- Sztyepan – Sorin Calotă
Diszlettervező – Laurian OnigaRendező asszisztens – Florin CovalciucJelmeztervező – Indre ColtaLight design – Lucian MogaMake-up artist – Monica PopmarcMűszaki rendező – Claudiu ObleaVilágítás – Horaţiu MafteiHang – George DancuProdukcióvezető – Ion Stan mérnökAz előadás egyike azoknak az aradi színházi produkcióknak, amelyek az egyetemes drámairodalom legjavát értékesítik. A nézők ezúttal egy Gogol-színdarabot láthatnak, annak az írónak a művét, akinek az volt a célja, hogy minél hívebben mutassa be a korabeli nemesi társadalom valós életét, lerántsa a leplet e társadalom rejtett arcáról.A Háztűznéző című komédia premierjét 1842. december 9-én tartották Szentpéterváron, a moszkvai bemutatóra 1843. február 5-én került sor a Nagyszínházban. Azóta a Gogol komédia folyamatosan ébren tartja a rendezők érdeklődését és képzelőerejét, a darab ott szerepel a világ legfontosabb színházainak repertoárjában.Ezt a szöveget választotta Lucian Oniga rendező is, aki a színpadi partitúrákat olyan színészekre bízta, mint Oltea Blaga, Carmen Butariu, Liliana Balica, Florin Covalciuc, Constantin Florea, Sorin Calotă, Dan Covrig, Ionel Bulbuc, Călin Stanciu, Doru Nica és Roxana Sabău.„Az előadás előkészítése jó alkalmat nyújtott számomra, hogy ismét felfedezzem az aradi színház művészeit, örüljek remek művészi tulajdonságaiknak, felkészültségüknek. Olyan előadást akartam csinálni, amelynek semmi kapcsolata nincs a jelenlegi román színház által használt eszközökkel. Semmi ordibálás, közönségesség, mesterséges állapotok, diszkó fényhatások, alaptalan formák – egyesek sznobizmusának éltetői. Művészi alázattal is el lehet jutni annak kifejezéséhez, amit egy olyan szerző, mint Gogol kigondolt, javasolt. Együtt újra megtanultuk mennyire könnyű, mennyire egyszerű elmondani egy történetet. Nem feledkezve meg arról, hogy ezt a történetet színpadon szólaltatják meg szereplők. S ezeket a szereplőket a színészek keltik életre, az ő alkotásuk. Az alkotásra kellett buzdítanom a színészeket, s ez több, mint amit álmodni mertem.”Laurian Onigarendező
János vitéz Részletek
Zeneszerző Kacsóh Pongrác Írta Heltai Jenő Írta Bakonyi Károly Rendező Nagy Viktor Az előadás időtartama: kb. 2 óra 45 perc
Közreműködik a Pécsi Nemzeti Színház Énekkara, a Pécsi Balett, és a Pécsi Szimfonietta
A Petőfi-mű ihletettségében készült daljáték már az ősbemutatón óriási sikert aratott, és egymás után százhatvanötször játszották el. Erre a magyar színházi életben korábban nem volt példa. Alig fél szezon alatt kétszázezer néző látta az előadást, a zenés játék kottájából félmillió, szövegéből egymillió példány fogyott el. Néhány hónapon belül huszonkilenc vidéki színház vette meg a darab előadási jogát. A János vitéz az első magyaros témájú zenés színpadi játék, amelynek 1904-es bemutatása a magyar öntudat ápolására való igényt elégítette ki, amit a pesti polgár akkorra már a színháztól is elvárt.
Bakonyi Károly számos nagy sikerű operettlibrettó szerzője (Bob herceg, Mágnás Miska). Heltai Jenő vígjátékai kifinomult technikával, ironikusan jelenítették meg a polgári létforma erkölcsi ferdeségeit. Verses színműveiben (A néma levente) különböző korok vígjátéki hagyományait újította meg. Kacsóh Pongrácz zeneszerzőt, Csipkerózsika című daljátékára felfigyelve Bakonyi Károly felkérte a János vitéz megkomponálására. Kacsóh a munkát 5 hónap alatt végezte el.
„Bakonyi 1903 tavaszán szűk baráti körben hozta szóba először, hogy a Petőfi János vitézének színpadra alkalmazásának gondolatával foglalkozik. Ez azonban meglehetősen nehéz feladatnak ígérkezett, hiszen a »verses népmese« nagyon sok olyan elemet tartalmazott, amelyek alkalmatlanok voltak a színpadra. Például az eredeti mese folyamán sűrűsödő vad és erőszakos, később pedig fantasztikus epizódok. Végül is két cselekmény-motívum maradt meg a számára: Iluska és Jancsi szerelmének kezdeti és a halált legyőző csoda árán végül is elért boldogsága, illetve a törökverő-franciamentő hadi kaland. A daljáték harmadik felvonásának librettója mintegy »továbbírta« Petőfi meséjét, amelyben eredetileg »A tündérnemzetség gyönyörű körében / S kedves Iluskája szerető ölében / Mai napig János vitéz őkegyelme / Szép Tündérországnak boldog fejedelme.« Ezzel ellentétben Bakonyiék úgy döntöttek, hogy a távozó Bagó furulyaszavának vonzására Jancsi hazaindul, majd, némi tétovázás után Iluska is követheti. Lehull róla a tündérruha. A színpad »nyílt változása« után a végre egymásra lelt fiatalok megérkeznek a rég elhagyott faluba, új otthonukba.”
(Részlet Székely György tanulmányából)
Jelenetek egy házasságból Részletek
Írta Ingmar Bergman Fordította Osztovics Cecília Rendező Esztergályos Károly Az előadás időtartama: kb. 2 óra 30 perc
Osztovics Cecília engedélyét a Hofra Kft. (www.hofra.hu) közvetítette.
Ingmar Bergman forgatókönyvíró-rendezőnél senki nem tudott pontosabb képet adni az emberi kapcsolatokról, különösen a házasságról. A Jelenetek egy házasságból talán a leghíresebb művészi megfogalmazása egy modern házasság széthullásának. Szikár, kíméletlen, pontos látlelet, ismerős pillanatok saját kapcsolatainkból. Az 1973-ban készült híres film alapjául szolgáló művet hamarosan a színház is felfedezte, hiszen eszközeiben ugyanolyan közel áll a színházhoz, mint a filmhez.
„Johan és Marianne a konvencióknak és az anyagi biztonság ideológiájának gyermekei. Soha nem érezték polgári életmódjukat nyomasztónak, vagy hamisnak. Beilleszkedtek egy szokásrendszerbe, amit készek továbbvinni. Eleinte csaknem ideális képét adják a házasságnak. Apró gondok jelentkeznek ugyan, de csak olyanok, amiket az ember tréfás egyetértésben old meg. Aztán jön a csapás: Johan bejelenti, hogy szerelmes egy másik nőbe, és szeretné felbontani a házasságát. Mariannét teljesen kiszolgáltatottá teszi a váratlan bejelentés. Amikor hosszabb idő után találkoznak, a nőn a gyógyulás jelei mutatkoznak, Johannak viszont kezd rosszul menni a sora. Találkozásuk kínos és esetlen, mégis néhány rövid másodpercre elérik egymást az elszigeteltségen át. Megfordul a helyzet: ettől elszabadul a pokol. A nő kezd talpra állni, a férfi alól egyre inkább kicsúszik a talaj. Elhatározzák, hogy együtt adják be a válópert, ám amikor találkoznak, hirtelen felrobban az évek óta elfojtott agresszivitás. Kivetkőznek emberi mivoltukból, egy céljuk van, hogy testileg-lelkileg meggyötörjék a másikat. A teljes pusztulásból két új ember kezd felemelkedni: újratanulják önmagukat. Minden kapcsolatuk továbbra is zavaros, az életük egy sor nyomorúságos kompromisszumra épül. Megoldás nincs, elmarad a happy end. Három hónapig írtam ezt a könyvet, de egy fél élet tapasztalatai sűrűsödnek benne.”
(Részlet Ingmar Bergman bevezetőjéből)
Lisztmánia | balett egy felvonásban Részletek
Koreográfus Zachár Lóránd Az előadás időtartama: kb. 1 óra
Lisztmánia
Díszlet- és jelmeztervező: Kiss Julcsi
A koreográfus asszisztense: Czebe Tünde Harangozó-díjas
Koreográfus: Zachár Lóránd
Táncolják:
A Pécsi Balett táncművészei
A tánckompozíció humoros fricska elértéktelenedő világunkról Liszt Ferenccel a középpontban. Liszt meg nem értett groteszk hőse a darabnak, aki a mai felszínes világban élő emberek között inkább titkolja művészetét. Múzsáját persze itt is megtalálja: beleszeret egy lányba, aki a kivagyiság álarca mögött szintén érzékeny áldozata a sekélyes világnak, mint Liszt maga.
Zachár Lóránd "Lisztmániája" egy különös világot tár elénk, melynek első helyszíne a képzelet világa, egy felhők közötti angyali lét, ahonnan az elismert művész, a körülrajongott zenei géniusz leszáll egy számára eddig ismeretlen térbe. Az alkotó Liszt Ference a mi mai vilángunkba csöppen, ahol egy celeb megelőzheti a saját helyén csodált, bálványozott zeneszerzőt. Merkantilista szemléletű, értékválságos századunkban komikusan botladozó főhősünket, művészetét az emberek nem értik, nem becsülik. A korában "szupersztár" Liszt értetlenül csetlik-botlik a számára ismeretlen, a néző számára rendkívül humoros helyzetekben. Végül, - mint valódi életében többször is - megtalálja párját, akivel talán képes eltájékozódni a XXI. század médiacentrikus, zegzugos útvesztőiben.
A "Lisztomania" Heinrich Heine kifejezése, amit némi gúnnyal használt egy újságcikkében. Arra utalt, hogy Liszt az 1840-es évekbeli koncertvirtuóz pályafutása abnormális reakciókat váltott ki főként hölgy hallgatóiból, rajongóiból. A mester puszta láttára tucatjával ájultak el a nők, egy-egy hajtincséért verekedés tört ki. Liszt volt az első megasztár, aki tudatosan építette föl imázsát. Ő adott először szólóhangversenyt, ahol kizárólag ő lépett fel, oldalra fordította a közönségnek addig háttal álló zongorát, és tüzijáték-szerű virtuozitásával, mély átélésével elkápráztatta még ellenségeit is. De ő mindezt nem az öncélú magamutogatás kedvéért tette, hanem a művészet erejének és társadalmi megbecsülésének emelését akarta elérni.
Picasso kalandjai Részletek
Írta Hans Alfredson Írta Tage Danielsson Társrendező-koreográfus Horgas Ádám Rendező Méhes László Az előadás időtartama: 2 óra
Az előadás az AB Svenska Ljud és a Proscenium Szerzői Ügynökség Kft. engedélyével jött létre.
A kultuszfilmmé vált 1978-as Picasso kalandjai a svéd rendezőpáros, Tage Danielsson és Hans Alfredson (aki egyébként Picasso apját, Don Josét alakítja a filmben) alkotása. A történet a némafilmekre emlékeztető humorral, groteszk iróniával mutatja be – természetesen a valósághűség igénye nélkül – Pablo Picasso életét és munkásságát. Az abszurd ötletek, a szárnyaló képzelet, a realitástól való elszakadás végtelen humorforrás, amely csodálatos elegyet képez Picasso életének különleges történetével és szereplőivel egy olyan kor lenyomataként, amely a művészet történetében gyakorlatilag egyedülállóan termékeny és sűrű, vagyis a századfordulós Párizsban.
A történet Picasso születésével kezdődik, aki a spanyolországi Malagában látta meg a napvilágot. Apja, Don José maga is művész, aki korán felismeri fia tehetségét, amikor a fiú ételekből készíti el apja szobrát. Amikor Pablo elég nagy már, apja Madridba viszi, hogy ott festészetet tanuljon. Az Akadémián Pablo tehetségét elismerik és díjazzák. Ekkor Párizsba megy, de pályája nehezen indul. Egy nap apja állít be azzal a szomorú hírrel, hogy anyja halott. Amikor Don José egy almát kezd rágcsálni fia műtermében, Pablo lefesti az alma fogyásának különféle fázisait. Az eredmény a kubizmus megszületése. Az új stílusú képeket nagyon nehéz eladni. Apja azonban becsempészi fia képét egy kiállításra, ahol az általános felháborodás ellenére az egyik látogató csodálja és azonnal megveszi a festményt. A hölgy nem más, mint Gertrude Stein, a nagy írónő. Ezután Picasso egy csapásra a párizsi művészvilág központja lesz. Baráti társaságában ott van Braque, Matisse, Hemingway, Erik Satie, Apollinaire, Henri Rousseau, Vincent van Gogh és Toulouse-Lautrec. A művész további kalandjai után élete végén saját csapdájába esik, művészete iparszerűvé válik, háza még életében múzeummá alakul.
A történetben szereplő Sirkka, a finn dizőz dala, mint ma már tudjuk, egy halétel receptje. Mivel a film rajongói számára ez sokáig nem volt köztudott, most meglepetésül közöljük a dalszöveg fordítását: „Végy vizet, sót, aztán vajat és lisztet, és gyúrd össze, gyúrd, csak gyúrd. Aztán fogd a halat, a szalonnát és tedd rá a tésztára, kedvesem. Tedd be a sütőbe, és egy időre feledkezz meg róla.”
Tartuffe Részletek
Írta Molière Fordította Petri György Rendező Méhes László Az előadás időtartama: kb. 2 óra
A Tartuffe-öt 1664 májusában mutatták be először, XIV. Lajos A varázslatos sziget gyönyörei elnevezésű, fényűző fesztiválján. Hogy ez alkalommal a darab befejezett változatát játszották-e, vagy még egy be nem fejezettet, az máig tisztázatlan, mert Molière sosem jelentette meg ezt a három felvonásos első verziót. Bárhogy volt is, a fogadtatás és a vélemény a bemutató után lesújtó volt, egy héten belül a király betiltotta az előadást. Az anyakirálynő és Párizs érseke is felháborodott és ellenezte a művet. Egy egyházfi vádiratában Molière-t így támadja: „Emberi külsőt magára öltött démon, aki az évszázad legfelháborítóbb hitetlen szabadgondolkodója.” Sőt, egyenesen azt javasolta, hogy a szerzőt máglyán égessék el, amely csak előjátéka lenne annak, amit majd a pokolban kell nyilvánvalóan elviselnie.
Molière azzal védekezett, hogy a vígjáték „az emberi jellem javítását szolgálja, miközben szórakoztat”. Mert a szerző nem tudott elképzelni hathatósabb dolgot, mint a „kor fogyatékosságait támadni nevettető jellemábrázolás által”. A királynak tetszett a darab, és bár betiltotta, nyilván tudott róla, hogy több zártkörű felolvasást is tartottak belőle. Sőt, 1665-ben a „Királyi társulat” címet adományozta Molière csapatának, ami a mély elismerés jele volt. 1667-ben a szerző a Palais Royal Színházban bemutatta a második változatot, amely öt felvonásos volt és az Imposztor címet kapta. A király éppen nem tartózkodott Párizsban, és bár szóban engedélyt adhatott az új verzió bemutatására, de az általa megbízott illetékes „cenzor” újra betiltotta annak játszását, habár a szerző „finomított a darabon”, többek között azáltal, hogy a főszereplő jelmezét olyan módon változtatta meg, hogy az ne hasonlítson annyira a klérus viseletére. A király nem oldotta fel ugyan a tilalmat, de megígérte, hogy hazaérkezésekor újra megvizsgálja az ügyet. Végül 1669. február 5-én a darabot bemutatták végleges formájában, és a Tartuffe címet kapta.
„Tartuffe azt képviseli, amit Molière mélyen elítélt a 17. századi francia társadalomban: a mindent eluraló képmutatást. A darab nemcsak a címszereplőről szól, és nem ő az egyedüli főszereplője. Nem véletlen, hogy a bemutató előadáson Molière magára osztotta Orgon szerepét. Tartuffe ugyanis nem jutott volna semmire Orgon aktív közreműködése nélkül. A szerző zsenialitása abban áll, hogy ezt felismerte, és így megalkotta életműve legkülönösebb és legemlékezetesebb szereplőpárosát. A Tartuffe tulajdonképpen erről a két emberről szól, a versenyről, amely a »testvéreket« ellenséggé változtatja; és arról a folyamatról, ahogy visszás kapcsolatuk túlnő rajtuk, és a teljes társadalmi rendet veszélyeztetni látszik.”
Méhes László
Az elődásban közreműködő zenészek: Berentés Attila, Major Mariann, Dömötör Krisztina, László Gábor, Tuzson Tamás, Hídvégi Nóra
