Fúrnitúr


Írta: Vinnai András

Rendező: Anger Zsolt

bútorozott tragikomédia élő zenével és halott álmokkal

Bemutató: 2020. február 14.

Kamaraszínház

Díszlettervező: Erdős Júlia Luca

Jelmeztervező: Fekete Kata

Zeneszerző - zenei vezető: Bókai Zoltán

Rendezőasszisztens: Ahmann Tímea

Súgó: Kodba Dzsenifer

Ügyelő: Krajcsovics Csaba


Szereposztás

SHIVAK SHURMAN: Bera Márk

LÁNY: Vlasits Barbara

MODERÁTOR: Köles Ferenc

APÓS: Urbán Tibor

ANYÓS: Herczeg Adrienn

GYEREK: Arató Ármin

NŐ: Györfi Anna

GÜNTER: Stenczer Béla

GAVRIL: Tóth András Ernő

GIDEON: Füsti Molnár Éva

FÜRJ: Götz Attila

ZENEKAR: Bókai Zoltán és a zenészek

Az előadás plakátja

Shivak Shurman gyereket akar. Becsülettel átrágta magát a „Kilenc hónap férfiszemmel", az „Apák bibliája" és egyéb ismeretterjesztő kiadványokon. Még barátnője is van a gyermeknemzéshez. Shivak Shurman tehát úgy érzi, felkészült az apaságra. Már csak a lakását kellene átalakítania a gyermekáldáshoz. Ehhez nyújt segítséget a Fúrnitúr lakberendezési áruház, melynek elkötelezett dolgozói nem csupán a vásárló vágyait elégítik ki. Szükség esetén a felkészületlenségével, sőt esetleges alkalmatlanságával is szembesítik. És ezt akkor is megteszik, ha a vevő nem kér a speciális szolgáltatásokból.
A Fúrnitúr kőkemény kiképzést biztosít minden ügyfelének, hiszen egy gyerek körül számos teendő akad a gügyögésen kívül: Shurman megtanulja, hogyan kell használni az orrszívó porszívó elnevezésű kínzóeszközt. Hogy miképpen szokás hatást gyakorolni a székrekedéses gyermek lelkére és bélrendszerére. Sőt, még a sajátos szexuális szokásokkal rendelkező apóstípusokra is meg kell szereznie a jogosítványt. Mindezt persze ajánlatos lenne idegrohamok nélkül végigcsinálni, hogy a szerelemből is megmaradjon valami a gyermekvállaló ivaros lények között.
És hogy mindez sikerül-e a leendő apának, az majd az áruház kasszájánál fog csak kiderülni. Egyébként azt tudták, hogy egy ipari porszívóval ki lehet szívni az ember lelkét?

 

"Ahogy a családi fészket építgetjük, egyfajta belső lakberendezés is zajlik, ami időnként embert próbáló feladat. Vannak bútoraink, amelyek időtállóan strapabírók, jól kihasználhatók, vannak szétszedhetők és tetszés szerint variálhatók és olyanok, amelyek szinte megmozdíthatatlanul beékelődnek életünkbe generációról generációra. Van olyan, amelyiktől előbb vagy utóbb megválunk és olyan, amihez megmagyarázhatatlanul ragaszkodunk. Lehet olyan bútorunk is, aminek sosem találjuk igazán a helyét, de kitartóan keresgéljük.”
Dr. Widder Szilvia, pár- és családterapeuta