Rómeó és Júlia


Zeneszerző: Charles Gounod

Fordította: Merczel Mária

Rendező: Nagy Viktor

Vezényel: Vass András

opera 3 felvonásban a Kodály Központban | francia nyelven magyar feliratozással

Bemutató: 2013.04. 5.

Látvány- és jelmeztervező: Kentaur

Korrepetitor: Horváth Judit, Bókai Zoltán

Rendezőasszisztens: Markó Rita

Ügyelő: Háber László


Szereposztás

Júlia, Capulet lánya: Kriszta Kinga

Rómeó, Montague fia: Balczó Péter

Lőrinc barát: Szécsi Máté

Mercutio, Rómeó barátja: Cseh Antal

Stephano, Rómeó apródja: Kun Ágnes Anna

Capulet gróf, Júlia apja: Molnár Zsolt

Tybalt, Júlia unokabátyja: Csajághy Szabolcs

Gertrude, Júlia dajkája: Bukszár Márta

Verona hercege: Rubind Péter

Páris, Júlia kérője: Németh Márton

Grégorio, Capuleték szolgája: Kállai Gergely

Benvolió, Rómeó unokatestvére: Győrfi István

Zenekar: Pannon Filharmonikusok
Közreműködik a Pécsi Nemzeti Színház Énekkara

 

Gounod elemista korában kapott bizonyítványában ez szerepel: „Ennek a diáknak nyitott a személyisége, boldog, élénk, olykor kissé nyugtalan, de általában kiváló minden téren. Szeretetreméltó gyermek, aki édesanyjának büszkesége és vigasza lesz.” 1831 telén jó tanulmányi eredményeiért Charles két nap szünidőt kapott. Anyja megígérte neki, hogy jutalmul elviszi Rossini Otellójára az operába. Ahogy beléptek a színházba, Gounod-t szent félelem fogta el, „mintha valami félelmetes és lenyűgöző titok kerített volna hatalmába, ugyanakkor egy zavaros és eddig számomra ismeretlen érzés vett erőt rajtam: a vágy és félelem attól, ami le fog játszódni előttem... Még sokáig kellett várni az előadáskezdésre, de az idő mégis rövidnek tűnt, a nézőtér, a csillárok, az egész miliő mérhetetlenül elbűvölt. A rituális három botütés után a karmester felemelte a pálcáját, áhítatos csönd állt be, és elkezdődött a nyitány.” A továbbiakban a mindennapi élet prózája megszűnt a gyermek számára létezni. 

Gounod először római tartózkodása idején, 1841-ben foglalkozott a Rómeó és Júlia színpadra vitelének gondolatával. A szerző Provence-ba utazott, és a tengerparton bérelt házat a komponáláshoz. A munka során azonban túlhajszolta magát, és egy hónap után idegkimerültsége és neuraszténiája miatt vissza kellett utaznia Párizsba rövid gyógykezelésre, ahonnan szerencsére hamarosan visszatért délre. Az opera úgy haladt, ahogy tervezte: „Az első felvonás csodálatosan végződik, a második álmodozóan és lágyan, a harmadik a párbaj felfokozottsága, illetve Rómeó száműzetése miatt lendületesen, a negyedik drámaian, az ötödik tragikusan. Ez a megfelelő fejlődés.” Amikor befejezi a IV. felvonás nagy duettjét, ezt írja: „Újra és újra átolvasom a duettet, teljes koncentrációval meghallgatom. Megpróbálom rossznak találni, attól félek, hogy tévedésből jónak találom. És mégis lelkesítően hat rám. Mert őszinteségből született. Röviden: hiszek benne. Az énekhang, a zenekar, mindegyik a maga szerepét játssza, a hegedű hangja szenvedélyessé válik, minden együtt van: ahogy Júlia karjaiba zárja szerelmét; Rómeó izgatottsága, mámoros ölelése.”

A mű bemutatója 1867-ben volt, Párizsban. A librettó forrása Shakespeare műve, de az utolsó jelenethez a librettisták, Jules Barbier és Michel Carré felhasználták David Garrick, angol színész saját szövegverzióját is. Az operának hatalmas sikere lett, telt házakat vonzott három egymást követő hónapon keresztül. 

 

Az előadás francia nyelvű, magyar feliratozással.

A fordítás Merczel Mária munkája. Köszönettel tartozunk Merczel Máriának a fordításért és a Magyar Állami Operaháznak a feliratozásért, mellyel előadásunkat támogatták.
 

Galéria

  • 2013. 04. 28. | 18:00

  • 2013. 04. 21. | 18:00

  • 2013. 04. 17. | 18:00

  • 2013. 04. 15. | 17:00

  • 2013. 04. 5. | 18:00