Régi-új igazgató a Pécsi Nemzeti Színház élén

Lipics Zsolt Jászai Mari-díjas színművész 2021. február óta igazgatója a Pécsi Nemzeti Színháznak. Pécs városának közgyűlése 2025. november 6-án elsöprő többséggel újabb 5 évre szavazott bizalmat vezetői pályázatának.

– Mi volt a legfőbb érve az újra pályázásban?
A legfőbb érvem, hogy hiszek abban: ennek a társulatnak, ennek az épületnek és ennek a városnak még van közös története velem, a megkezdett munka folytatásra érdemes. Az elmúlt öt esztendő nemcsak számokban, nézőszámban és elismerésekben volt sikeres, hanem közösségformálásban, szakmai fejlődésben és emberi értelemben is. Meggyőződésem, hogy amit elindítottunk – az épülő bizalmi kultúrát, az érték- és tradícióalapú működést, a nyitottságot az új irányok felé – érdemes tovább vinni. A színházvezetés nem ciklusokra szól, hanem felelősségre és küldetésre. És én szeretném tovább vállalni ezt a küldetést. A felelősség a nézők és befelé a kollégák felé is egyformán fontos számomra, hiszen nagyon is összefügg a két csoport elégedettsége. Ezért folyamatosan törekszem a kollégák mentális és egzisztenciális biztonságát megtartani. A fizetéseket évről évre emeljük. Kiemelt feladatomnak tekintem, hogy erre forrásokat teremtsek, a szabadnapokkal pedig módot adjak arra, hogy a magánéletben, családban mindenki töltődhessen energiával.

– A teátrum rendre töretlen sikerrel zárja az évadokat, a látogatottság 90% feletti. Egyebek mellett nagy szerepe van ebben a műsorválasztásnak is. Hogyan tovább ezen az úton? Vannak-e változásra okot adó jelzések?
Az alapelveken nem szeretnék változtatni. A közönség bizalmát csak jó ízléssel, szakmai hitelességgel és emberközeli gondolkodással lehet megtartani. A siker titka számomra az, hogy a repertoár tükrözze a társadalmi érzékenységet, ugyanakkor legyen benne ünnep, klasszikus érték, humor és zene, mert ezek nélkül nincs minőségi színház. A következő években még határozottabban keresem azokat a műveket, amelyek párbeszédet teremtenek közönség és színház, múlt és jelen között. Fontos jelzés számomra, hogy a nézők nemcsak szórakozni, hanem gondolkodni, feltöltődni is szeretnének. Erre szeretnék még érzékenyebben reagálni.

– A színház szakmai múltja, az idős kollégák tisztelete legalább annyira fontos a műsorválasztása során, mint a fiatal tehetségek helyzetbe hozása. Évadtervezéskor hogyan mérlegel?
A színház számomra generációk találkozása is. A fiatalokat nemcsak szereppel, hanem felelősséggel, bizalommal és lehetőségekkel kell helyzetbe hozni. Az idősebb kollégák viszont a színházunk élő tudása, hagyománya, biztonsága. Úgy gondolom, akkor teljes egy társulat, ha minden korosztálynak van helye, feladata és szerepe benne. Évadokat tervezve mindig figyelek arra, hogy ez a láthatatlan egyensúly megmaradjon. Nemcsak darabokat választunk, hanem emberekhez, karakterekhez, sorsokhoz keresünk megfelelő történeteket.

– A színház, szokták mondani, valójában egy gyár, a szervezeti formája is kft.
Mit jelent vezetőként ez a láthatatlan munka a mindennapokban?
Ez a része valóban kevésbé látványos, de nélkülözhetetlen. A művészet csak akkor tud szabad és bátor lenni, ha biztonságban van a háttér. Gazdasági stabilitásban, megtervezhető működésben és felelős döntésekben hiszek. A vezetői munka nagy része nem reflektorfényben zajlik. Pénzügyi tervezés, intézményi működtetés, pályázatok, szerződések, egyeztetések, együttműködések építése a munkánk szintén fontos és elmaradhatatlan elemei. Ha egy színház előadásai mögött rend és biztonság, szervezettség van, akkor a színpadon megengedhetjük magunknak a káosz szabadságát is – mert az már művészet.

– Ön a kft. egyszemélyes vezetője, felelőse. Milyen mértékben támaszkodik a kollégákra?
Teljes mértékben. A jó vezető szerintem nem az, aki mindent tud, hanem az, aki tudja, kitől kell kérdezni. Van egy erős gazdasági, műszaki és művészeti vezetői csapatom, akikkel napi szinten konzultálok. A döntéseket én vállalom, de az előkészítésük csapatmunka. A bizalom légkörét próbálom megteremteni azzal, hogy aki elindít egy gondolatot, tudja, hogy számítok rá, és felelősséggel dolgozhat a saját területén.

– Hogy látja a jövőt a finanszírozás tekintetében?
A színházak finanszírozása ma egyre nagyobb kihívás, de én ebben nem a bizonytalanságot, hanem a kreativitás szükségét látom. Nyitottnak kell lennünk az együttműködésekre az önkormányzati, állami, kulturális, és gazdasági élet szereplőivel egyaránt. Mi ezt Pécsett az elmúlt években tudatosan építettük – ennek eredménye lett többek között például a PTE-vel, ezen belül is kiemelten a Pécsi Egyetemi Borbirtokkal való együttműködésünk, és lett még szorosabb a Pannon Filharmonikusokkal és a Pécsi Balettel való közös munka. A finanszírozás jövője nemcsak forintok, hanem kapcsolatok kérdése is.

– Ön Pécs város közönségének az egyik legnépszerűbb színművésze is. Hogyan tud egyensúlyozni, hogy látható is legyen számukra?
Ez egy érzékeny egyensúly kell, hogy legyen. Megtisztelő és felemelő a közönség szeretete irányomban. Fontos, hogy a publikum lásson, találkozzon velem a színpadon is – hiszen színművész vagyok, ez az eredeti hivatásom. Ugyanakkor az igazgatói munka sok időt és figyelmet igényel. Az elmúlt években megtanultam, hogy nem a mennyiségen múlik, hanem azon, hogy mikor és hol vagyok jelen. Ha kevesebbet is, de lényeges pillanatokban találkozom a közönséggel – olyan szerepekben, amelyekhez emberileg is közöm van –, azt érzik, hogy nem eltávolodtam, hanem még komolyabban veszem a hivatásom.

– A 2025/2026-os évad a 130 éves Pécsi Nemzeti Színház kapuinak megnyitását is ünneplő évad. De még több az ünneplésre az ok, hiszen 65 éve alakult az operatagozat, és az akkori balett tagozat is. Mi adja az ünnepi évad fényét, különlegességét?
Ez az évad több egyszerű évfordulónál. Ilyenkor nemcsak számokat ünneplünk, hanem történeteket, embereket, alkotókat, sorsokat. Az ünnepi évadban nemcsak visszanézünk, hanem előre is. Bemutatjuk, hogy milyen hagyományra épül a jelenünk, és milyen jövőt képzelünk el Pécs Nemzeti Színházának. Lesznek opera- és balettkülönlegességek, a klasszikus repertoár felújításai, új kortárs művek, koprodukciók, fiatal tehetségekkel közösen megálmodott projektek. Az ünnepi évad lényege számomra, hogy egyszerre hajtsunk fejet a múlt előtt, és nyissunk ajtót a következő 130 év felé.