Götz Attila - a beszédtanár

- A dadogó király, és az ausztrál beszédtanár kapcsolata rendkívül izgalmas, sokféle kapcsolódást magában rejtő férfi barátság. Colin Firth és Geoffrey Rush számos szakmai díjjal elismert alakításai emblematikus arcai lettek a történetnek. Befolyásol-e valamelyest a híres film híres színész alakítása?

- Igyekeztem tudatosan kizárni. Szeretem a filmet, régebben láttam párszor, de mikor megtudtam, hogy a színház műsorra tűzi a színpadi változatát és az a megtiszteltetés ér, hogy én leszek Lionel, a beszédtanár, nem néztem meg újra. Leginkább azért, mert az film, mi pedig színházat játszunk. Messze más eszközöket igényel, nagyon más technika jellemzi.

- Szerettem volna a magam képére, a saját lelkemre formálni a karaktert. Lipics Zsolt, rendezőként pontosan tudja, hogy mit szeretne megmutatni - nagyon felkészült és nagyon érzékenyen áll hozzánk - így hagy bennünket dolgozni. A kezei között biztonságban vagyunk.

- Komédiás párosként a Primadonnák című előadásból nagy kedvencei vagytok a pécsi közönségnek. A mostani, drámai szerep merőben más alakítást kíván, a kapcsolat azonban a két szereplő között hasonlóan elválaszthatatlan. Milyen a kettőtök közötti munkastílus?

- Mint a tűz és a jég! (nevet) Kristóf tűpontosan ragaszkodik a szövegkönyvhöz, neki az az első. Én képtelen vagyok magolni! Engem jobban izgat a szerep igazsága, a figura lelkének rezdülései, hogy milyen utat jár be, honnan hová jut el s amíg a próbákon ezeket keresem. Közben igyekszem rögzíteni a szöveget. Ennek ellenére kivételes és különleges a köztünk lévő kapcsolat.

- Ebben a történelmi hűségre alapozó előadásban szereped szerint egy bevándorló vagy, egy egyszerű, de többre vágyó ausztrál, aki az angol király beszédtanára lesz hirtelen. Milyen kihívás ezt a nagyon árnyalt, bonyolult személyiséget megformálni?

- Ő is csak ember! (mosolyog) Bár Lionel nagyon összetett létezés, sokat látott, sokat megélt, nagyon is mély érzésű ember! "Az Ogre olyan, mint a hagyma"! (Nevet)

A fanyar humora vagy a felesége iránti szeretete épp úgy jellemzi, mint a saját sorsának "tragédiájában" edzett keserű cinizmusa, szemben a mérhetetlen kötelességtudatával, vagy mint az ego és a segíteni vágyás alázatának végtelenül érzékeny - szinte patikamérlegen kimért - egyensúlya. Nekem az a feladatom, hogy megtaláljam egy adott helyzetben a pillanat igazságát!  Fel kell kutatnom magamban azon tulajdonságokat és eszközöket, melyekkel őszintén és hitelesen be tudom mutatni. Igazán szép feladat és nagy kihívás ez az utazás, így, önmagamban.

- A felkészülés során kellett beszédtechnikai szakember segítségéhez folyamodni?

- A sors kegyeltje vagyok abból a szempontból, hogy nekem a művészi beszédet Nagy Gyula bácsi tanította, aki Montágh Imre tanítványa volt. Rengeteg elméleti és gyakorlati dolgot tanultam tőle. Az ő hatására még a logopédiai tanulmányokkal is kacérkodtam régebben. Sajnos Gyula bácsi már nincs közöttünk. Életem végéig hálás leszek azért, amiért ezt a nagyszerű tanárt és fantasztikus embert ismerhettem és a barátja lehettem.

Az interjút készítette: Zábrádi Mariann