„Amitől az ember ember lesz, azt nem tudjuk leírni egyesekkel és nullákkal”

Mi köti össze a haláltól való félelmet, a szerelmet és a mesterséges intelligenciát? Madách Imre drámai költeménye, Az ember tragédiája október 24-én debütál a Pécsi Nemzeti Színházban. Fejes Szabolcs rendező a szerelmi szál felől közelíti az előadást, de végső soron azt a bizonyos „kis szikrát” keresi, amely az embert emberré teszi.

A fiatal direktor, Fejes Szabolcs számára ismerős témát jelent Az ember tragédiája, egyetemistaként a nemzetközi Madách Projekt 2023 keretein belül is rendezett belőle egy színt. Most a Pécsi Nemzeti Színház felkérésére a Bánk bán után ő állítja színpadra a művet – ismét olyan klasszikushoz nyúl, amelynek aktualitását szerinte nem kell mesterségesen előállítani.

„Ezek a darabok kiállták az idő próbáját. Van valami korokon átívelő üzenetük magáról az emberről, az ember létezéséről. A történelem változik, de az emberi érzelmek struktúrája nem. Nem érzem annak a kényszerét, hogy jaj, hogy lesz ez most modern? Az elmúlástól való félelmünk, az ember és a civilizáció viszonya, meg az, amikor az ember szerelmes, szerencsére ma is jól működik” – véli.

Az idő kifolyik a kezünkből

A rendező, mint elárulta, eredetileg a halálról és az ember végességét akarta a fókuszba állítani: „belegyúrtak ebbe a hús és vér, csont matériába, jobb esetben hetven-nyolcvan évre, és nem keressük a választ, hogy miért, hogyan, és mit kezdjünk ezzel az egzisztenciális kérdéssel” – emlékezett vissza. A próbák során azonban mégis a szerelem vált munkájának központi gondolatává – mint olyan erő, amely a végesség és a világ esendősége ellenére is értelmet adhat az életnek.

 „Ha a nap végén tudod, hogy kit szeretsz, ki a te kis családod, és neked ki fontos, annál nincs nagyobb áldás az életben” – fogalmaz.

E kettő a rendező értelmezésében nem is áll olyan távol egymástól. A végesség tudata élesebben mutathatja meg, mi fontos igazán, s a földi szerelmet az ember számára rendelkezésre álló idő limitált mivolta teszi még értékesebbé. „Ezért olyan fontos a görög mitológiában az isteneknek a földi halandók szerelme – az ő idejük ugyanis véges.” Az idő múlását nem állíthatjuk meg, de azt befolyásolhatjuk, hogyan éljük meg. A pécsi előadás során a díszletben (amelyet szintén Fejes Szabolcs tervezett) elrejtett óra folyamatosan figyelmeztet majd az idő könyörtelen múlására.

Mi tesz bennünket emberré?

Madách művének három fontos kérdésköre a rendező szerint az ember viszonya az elmúláshoz és Istenhez, az egyén és a társadalom kapcsolata, valamint az ember és a szerelem viszonya. A civilizációról szóló gondolatok aktuálisnak tűnnek a mesterséges intelligencia korában: a falanszter színben a tudomány a maga logikája szerint igyekszik megszervezni az életet.

„Amikor az ember azon munkálkodik, hogy tud-e értelmet létrehozni magán kívül, eljut odáig, hogy már csak egy kis szikra hiányzik hozzá. De az a kis szikra nincs meg” – hangsúlyozza Fejes Szabolcs.

„Azt hiszem, pontosan itt tartunk az AI-kutatásban: már nagyon sok mindenben meghaladott minket a technológia, egyre többet tud, de valójában azt, amitől az ember ember lesz, nem tudjuk leírni egyesekkel és nullákkal” – véli Fejes Szabolcs.

A rendezői példány az eredeti, csaknem kétszáz oldalas művet nyolcvan oldalra sűríti. A történelmi színek tömör, intenzív egységekké válnak, a látványt élőzene és elektronikus hangzás egészíti ki. 

A produkcióban a Pécsi Művészeti Gimnázium táncművész növendékei is közreműködnek. Ádámot és Évát három páros alakítja: az elsőt Stauróczky Éva és Balaskó Bence, a második kettőst Bayer Fruzsina és Józsa Richárd, a harmadikat pedig Stubendek Katalin és Laklóth Aladár formálják meg.

Lucifer szerepét Köles Ferenc viszi végig az előadáson, az Úr hangja felvételről Földes László Hobo lesz.

Fejes szerint Lucifer gyakran hűvösen intellektuális figuraként jelenik meg, Köles Ferenc azonban ösztönösebb, zsigeribb megközelítést hoz a szerepbe. „Az ember néha a gyönyörű szóképek burjánzásában elveszik, de a Feri ezt olyan közel hozza a nézőhöz, amennyire csak lehet” – állapítja meg a rendező.

„Szerelem és küzdés nélkül mit ér a lét?”

Madách híres kérdése, a „Szerelem és küzdés nélkül mit ér a lét?” a rendező számára az egész munka kulcsává vált. A történelem ismételheti a hibáit, a halál nem kerülhető el, az ember pedig továbbra sem tud minden kérdésére választ adni. Mégis van valami, ami újra és újra értelmet adhat a létezésnek.

„Van egy pillanat, amikor a nézőtéren ülök, és látom, a férfi vagy a nő a karfán átnyúlva megfogja a párja kezét. Ezekért a pillanatokért csináljuk az előadásokat – összegez Fejes Szabolcs. Talán nem az a legfontosabb kérdés, hogy sikerül-e megfejtenünk az emberi lét titkát, hanem az, hogy észrevesszük-e, kinek a kezét foghatjuk meg mindeközben – állapíthatjuk meg a rendező szavait továbbgondolva.

Az ember tragédiája október 24-én debütál a Pécsi Nemzeti Színház nagyszínpadán. A bemutató a Magyar Tudományos Akadémiával való együttműködésben, a „Magyar Tudomány Éve a színházban” program keretében valósul meg.

Ismerős terepre érkezik Az ember tragédiája rendezője

Fejes Szabolcs 1998-ban született, Pécsen járt a Művészeti Gimnáziumba, majd a Színház- és Filmművészeti Egyetem prózai rendező szakán végzett. Már hallgatóként több előadást rendezett, Pécsre pedig nem először tér vissza dolgozni: a Hazám, hazám című operabeavató után a Pécsi Nemzeti Színház 130. jubileumára készült Bánk bán operát is ő állította színpadra. 

forrás: bama.hu/Mohay Réka