130 éves a Pécsi Nemzeti Színház

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Vendégeink!

„Magyar     Nemzeti     Színház"

Arany betűkkel díszeleg e fölírás a ma este megnyitandó pécsi színház homlokzatfalán. Büszke cím, merész, de határozott. A magyar nemzeti színészetnek építettünk itt csarnokot.” Idézem az 1895. október 5-én megjelent Pécsi Naplóból a főszerkesztő, Lenkei Lajos bevezető üdvözlő sorait.

130 év elteltével itt állok Önök előtt ebben a csodás épületben, modern reflektorfényben, és hálával gondolok elődeinkre.

Ma este különleges pillanat részesei vagyunk: együtt ünnepeljük a Pécsi Nemzeti Színház, s egyben városunkban a magyar nyelvű színjátszás fennállásának 130. évfordulóját, valamint az operatagozat 65. születésnapját. Ez a két jeles jubileum nem csupán évszám a történelem lapjain, hanem bizonyíték arra, hogy a művészet és a közösség szoros szövetsége képes átívelni korszakokon, rendszereken és nemzedékeken.

Színházunk 130 éve áll Pécs szívében. Nem egyszerűen falak és székek együttese ez az épület, hanem a város lelke, ahol estéről estére találkozik múlt és jelen, klasszikus és modern, közönség és alkotó. Operatagozatunk 65 éve született meg, és azóta is bizonyítja, hogy a zene és a színház egysége különleges erővel bír: egyszerre képes szórakoztatni, felemelni és gondolkodásra késztetni.

Ma este különösen méltó módon szólal meg nemzeti operánk, Erkel Ferenc: Bánk bánja. Nagyszerű énekeseink és vendégénekeseink, kiváló énekkarunk, valamint a Pannon Filharmonikusok és Kocsár Balázs karmester közös munkája a garancia arra, hogy ez az előadás ünneppé váljon mindannyiunk számára. A produkció rendezője Fejes Szabolcs, a Színház- és Filmművészeti Egyetem ötödéves hallgatója, aki fiatalos lendületével és friss szemléletével bizonyítja: a hagyomány és az új gondolat nem ellentét, hanem egymást kiegészítő erő.

Pécs mindig is a magyar kultúra egyik fővárosa volt. A művészet, a zene, az irodalom és a színház szorosan hozzátartozik ehhez a városhoz. A Pécsi Nemzeti Színház 130 éve ennek a kulturális gazdagságnak az egyik legfontosabb jelképe. Büszkék vagyunk arra, hogy e város szellemi örökségét őrizhetjük és továbbadhatjuk, miközben nyitottak maradunk a jövő kihívásaira és új alkotói irányaira is.

Ez az este azonban nemcsak a művészet diadala, hanem köszönetnyilvánítás is. Köszönet illeti művészeinket és munkatársainkat – mindazokat, akik a színpadon és a háttérben dolgozva szívüket-lelküket adták ehhez az ünnepi alkalomhoz. És köszönet illeti Önöket, a közönséget: az Önök figyelme és szeretete teszi élővé színházunkat. Önök nélkül csak üres falak és elnémult díszletek lennének e házban.

Személyesen is mély meghatottsággal állok Önök előtt. Számomra ez a jubileum nemcsak a múlt ünnepe, hanem a jövő ígérete is. Hálás vagyok, hogy itt, szülővárosomban lehetek részese ennek a közös történetnek, és együtt írhatjuk tovább a Pécsi Nemzeti Színház krónikáját.

És végül, de nem utolsó sorban, engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a társulat minden egyes tagjának. A közös munka, a mindennapokban megélt összetartás, az együtt lélegző közösség az, ami számomra a legnagyobb erőt jelenti. Büszke vagyok rá, hogy itt dolgozhatok, és hálás vagyok minden pillanatért, amelyet együtt tölthetünk a színpadon és a színfalak mögött. Kívánom, hogy ez az este legyen egyszerre emlékezés és új kezdet: ünnepeljük a múltat, éljük meg a jelent, és tekintsünk bizakodva a jövőbe!

Zárszóként engedjék meg, hogy Ifjabb Ábrányi Kornélnak, aki a kor jeles publicistája és országgyűlési képviselő is volt, az 1895. október 5-én megjelent Pécsi Napló ünnepi számában közzétett szívemből szóló köszöntőjét idézzem:

„Üdvözlöm az öt templom városában a hatodik templomot: a nemzeti színházat”!

Az előadást követően szeretettel invitáljuk Önöket Színházunk Előcsarnokában és a Nézőtéri Büfében tartandó állófogadásunkra, ahol közösen emelhetünk poharat jubileumunkra, művészeinkre és Önökre, Kedves Közönségünk.
Köszönöm, hogy együtt ünnepelhetünk, és köszönöm megtisztelő figyelmüket! Tartalmas és felemelő színházi élményt kívánok!