Nem élhetek muzsikaszó nélkül

A darab a Nyírségben játszódik, egy karakteres népi kultúrát képviselő tájegységen, melynek megidézése zenében és néptáncban elengedhetetlen eleme az előadásnak. Móricz otthona ez a világ, hiszen ő is Tiszacsécsén született. Letűnt világot idéz a duhajkodó, ifjú földesúr és feleségének története, de van benne valami múlhatatlanul eleven, aminek ma is lehetetlen ellenállni. A bemutatóval célunk megismertetni a mai fiatalokat a klasszikus magyar irodalommal és persze az idősebb generációt sem elfelejtve, egy szórakoztató előadást létrehozni.

Az előadásban végig autentikus, élő magyar népzene szól majd, amelyen keresztül remélhetőleg kedvet kapnak arra a mai online világban élő fiatalok, hogy kicsit visszakanyarodjanak a gyökereikhez, erre szolgál a népzene mellett a néptánc is. A koreográfiák szintén autentikus néptáncra épülnek.

Ennek az irodalmi és teátrumi divatokon túlmutató dzsentritörténetnek a megírásához az író első felesége és annak nagynénjei szolgáltak modellül. A cselekmény, a híres építész, Kós Károlynál tett 1914-es farsangi látogatásra épül. Témája, ábrázolásmódja üde, idilli színfoltja ennek a korszaknak és az író bölcs derűjét, a férfi-nő kapcsolat évődő, játékos oldalát, a házastársi pozícióharc
rivalizáló erőpróbáját a kellő távolságtartással mutatja be. Ismerős a mulató, duhaj ifjú földesúr figurája, aki háromnapos ünneppel üli meg a neve napját, és akivel már a cigányzenészek sem bírják az iramot ‒ van benne valami múlhatatlanul eleven, aminek ma is lehetetlen ellenállni.

A színdarab legfontosabb szereplője a muzsika.

Volt persze ennek a kornak visszája is, de az író ezúttal a derűs oldalát nézi ennek az időnek: alakokat ábrázol, férfiakat, nőket, öregeket, fiatalokat, akiket mosolyogva forgat egy kis családi komplikáció kacsalábán.