Bemutató: 2024. június 8.
Következő előadások:
Magyarország Kormánya Törökországgal együttműködve 2024-ben közös magyar-török kulturális évadot hirdet, a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének 100. évfordulója alkalmából.
SEMA MUKABELESİ
A Mevlevi Semâ szertartás egy szúfi szertartás, amely az Istenhez vezető út fokozatait szimbolizálja, vallási elemeket és témákat tartalmaz, és mint ilyen, részletes szabályokkal és tulajdonságokkal rendelkezik. Ezt a szertartást, amely a mevlevizmus sajátja, Mevlana Celaleddin-i Rumî (megh. 1273. december 17.) idejében bizonyos szabályok betartása nélkül végezték, ma azonban fegyelmezetten végzik.
A szertartás a "naat, ney taksimi, peşrev, Devr-i Veledî és dört selâm"ból áll, amelyeknek különböző misztikus jelentése van, és egymással összhangban vannak. A köszöntések után a szertartás imával zárul.
A Semâ szertartást olyan helyeken végzik, ahol a mevlevi kultúra pontosan átadható, a hagyományból származó mevlevi zenével. A zsoltárokat zenében képzett kórus énekli. A kórust olyan hangszerek kísérik, mint a Ney (egy fajta fuvola, nagyon régi) , a Kudüm (Naqareh) és az Úd. Mevlana perzsa nyelven írt művei a fő forrása azoknak a kompozícióknak, amelyeket az énekes és hangszeres együttes ad elő a szertartás során.
A szertartás a Mohamed prófétát dicsérő "naat-ı şerif" (versek) szavalásával kezdődik. Ezt követi a ney taksim, ami szóló melodikus improvizáció. A ney taksim végén a semâzen dervisek a vezető semâzen dervis által kijelölt helyre vonulnak, és megkezdik a Semát. Az ezután kezdődő "Devr-i Veledî" a halál utáni feltámadást ábrázolja. A semâzen, akinek kardigánja a sírja és érméje a sírköve, úgy tekintik, hogy ülve halt meg. A "Devr-i Veledî" után kezdődő rituáléban a forgó dervisek szabályosan leveszik kardigánjukat és levetkőznek világi dolgaikról.
A sema szertartás üdvözlő része négy részből áll: 1. Selâm, az ember szolgaságának felismerése; 2. Selâm, Allah hatalmának csodálata; 3. Selâm, a hatalom csodálatának szeretetté való átalakulása; 4. Selâm, az ember visszatérése a szolgaságba. A szertartás a Szent Korán recitálásával és imával zárul.
A mennyei birodalom jelképeként, miközben a forgó dervisek a Mevlevî Semâ-ban pörögnek, a forgó dervisek feje közöttük jár, és gondoskodik arról, hogy a forgó dervisek közötti távolság megmaradjon. A szertartást vezető személy, akit poszt-nishînnek neveznek, a vörös oszlop végén áll, és imákat mond. A helyet, ahol a semâ-t végzik, a Földhöz hasonlítják, mivel az kerek, a post-nishîn-t a Naphoz, a semâzen-fejet a Holdhoz, a semâzéneket pedig a bolygókhoz, és feltételezik, hogy a semâ a Naprendszert szimbolizálja.
Ez a szertartás, amelynek elvégzése gondosságot és figyelmet igényel, az elejétől a végéig számos szakaszban misztikus szimbólumokat hordoz. A Semâ közbeni forgás Allah minden térben és irányban való figyelését jelképezi. A lábakkal való taposás a nafs korlátlan és kielégíthetetlen vágyainak eltaposását és eltiprását, valamint a nafs legyőzését jelenti a nafs elleni küzdelemmel. A karok széttárása a "legtökéletesebb" iránti gyengeséget jelenti. A jobb kéz felfelé és a bal kéz lefelé kinyújtott karokkal a Semâ-ban azt jelenti, hogy a jobb kézzel inspirációt kapunk Istentől, a bal kézzel pedig elfordulunk tőle, és ezt az inspirációt szétosztjuk.
A "Mevlevî Semâ ceremónia", amelyet 2005-ben az UNESCO Az emberiség szóbeli és szellemi kulturális örökségének mesterművei program keretében mesterművé nyilvánítottak, 2008-ban hazánk nevében felkerült az UNESCO az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára, és az egész világgal megismertették.
