Magyar Motívumok | TranzDanz (Zsolnay Negyed E78)

 

A koncert „magyar tájakon” vándorolva kísérli meg körbejárni és megkeresni a kapcsolatot a kortárs zene, a népzene, és a népi ihletésű improvizációk között.

Szándékuk a magyar kortárs zenéből visszatekinteni és visszaeredeztetni a népdalfeldolgozásokra, eljutni a tiszta népzenéig, majd elkalandozni a népi ihletésű improvizációra anélkül, hogy ezeket a műfajokat elegyíteni próbálnák, noha az előadók közül vannak, akik e műfajok egyesítésének a legkiválóbb művészei. 

A programban a mai magyar zeneszerzők művei ugyanúgy jelen vannak, mint a százéves nagyjaink, a népi ihletésű írott zene, a népzene, vagy éppen a népzenei ihletésű jazz. A műfajok közötti átjárhatóságot az alapvetően különböző stílusokat képviselő előadók együttes munkája biztosítja, és hozza közel a hallgatóhoz.

Előadják:

Borbély Mihály, fúvós hangszerek (klarinét, tárogató, szaxofon, kaval, tilinkó, stb.)

Fülep Márk, fúvós hangszerek (fuvola, pikoló, altfuvola, flóta, hosszi furugla, tilinkó, stb.)

Lukács Miklós, cimbalom

Bognár Szilvia, ének

Tóth Ildikó „Fecske”, tánc

Farkas Zoltán „Batyu”, tánc, ütőgardon, dob
 

Művészeti vezető: Fülep Márk

 

Az est második részében az idén 30 éves TranzDanz: RatVille című legújabb előadása látható.  

 

A magyar kortás tánc egyik legjelentősebb független társulata, az idén 30 éves TranzDanz legújabb darabja a Nemzeti Táncszínházzal koprodukcióban megvalósított Ratville. 

 

…„s a kihalt város halott nyugalmát sem zavarta más, csak az előbbi, most már egyre erőteljesebben hallatszó pöfögés, s a némaságnak ebben az ijesztő teljességében – hogy se jajkiáltás, se egy ütés puffanása, a majdnem sértetlen csöndre az artézi kút körüli bűntett is, mert mi más lett volna, a maga hangtalan történetével felelt – már korántsem látszott olyan különösnek, miért nincsen legalább néhány ember errefelé… Balsejtelemtől hajtva sietett tovább, s lassacskán úgy érezte magát, mintha egy gonosz álomban járna, majd, hogy egyre közelebb ért a mostanra már tisztán hallható pöfögés forrásához, s a vadgesztenyefatörzsek rácsa közt váratlanul megpillantotta az otromba szerkezetet, biztosra vette, hogy a kimerültségtől s félelmével küszködve egész egyszerűen képzelődik csupán, mert amit meglátott, az az első percben nem csak megdöbbentőnek, hanem egyenesen hihetetlennek tűnt.” (Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája)

 

Koreográfus, látványtervező: Kovács Gerzson Péter 

Táncolják: Bora Gábor, Gera Anita, Tókos Attila, Ujvári Milán

Zene: Wondawulf

A produkció az NKA és a Movein Stúdió támogatásával jött létre