Bemutató:
Az Aradi Ioan Slavici Klasszikus Színház – Nottara Színház, Bukarest előadása
Írta: Pierre de Marivaux
Rendező: Vlad Massaci
Díszlettervező: Iuliana Vîlsan
Koreográfus: Florin Fieroiu
Szereposztás:
- Hermiane - Izabela Neamțu
- A herceg - Zoltan Lovas
- Mesrou – Călin Stanciu
- Carise - Anca Băjenaru
- Egle - Cecilia Lucanu - Donat
- Azor - Alex Mărgineanu
- Adine - Cristina Juncu
- Mesrin – Răzvan Bănică
Ha Marivaux a 21-ik és nem a 18-ik században élt volna, bizonyára filmet forgat egy nagy egyetemi központban végrehajtott kísérletről. A “brit kutatók” pedig rávílágítottak volna arra, hogyan is állunk a férfi-nő kapcsolattal. Lefogadom, hogy az egész akciót egy gender studies konferencia zárta volna. Így viszont, Marivaux világában, a kutatók helyett egy herceget találunk, aki születésüktől fogva elzárva tart négy gyermeket. Serdülő korukig, tehát az erotikus viharok kezdetéig, a nevelőjükön kívül senkivel sem találkoznak. Vajon kire, a nőre vagy a férfira jellemzőbb-e az állhatatlanság és hűtlenség? Ebből az alapkérdésből indul ki a szerző, aki korának legnagyobb francia vígjátékírója volt.
A fiatalok felfedezik önmagukat, majd a másikat, víztükörben, egymás tekintetében, beleszeretnek önmagukba, majd a másikba, párok alakulnak ki, látszólag életreszólóan. Tökéletesnek látják magukat és a szerelem a másikat is tökéletesnek mutatja. Amikor néhány órára szerelmes nélkül maradnak, az élet unalmassá válik. De a veszély ott leselkedik az együtt töltött órák felett is: “Ha sokat nézzük egymást, megcsúnyulunk és már nem is leszünk szépek?”, kérdezi hitetlenkedve Eglé. Az őket körülvevő tökéletesség feszültségeket szül, egyre gőgösebbé válnak, a rivalizálás és hűtlenség árnya ott lebeg felettük. Végeredményben, melyik nemnek sajátja a következetlenség? Ebben a kérdésben Marivaux mindannyiunknál demokratikusabb. (Cristina Rusiecki, a Nottara Színház művészeti tanácsadója)
Az előadás román nyelven, magyar feliratozassal, Lackfi Janos fordításában kerül bemutatásra.