Takaró Kristóf - a dadogó király
Interjú Takaró Kristóffal, A király beszéde című nagysikerű előadás egyik főszereplőjével.
- A dadogó király, és az ausztrál beszédtanár kapcsolata rendkívül izgalmas, sokféle kapcsolódást magában rejtő férfi barátság. Colin Firth és Geoffrey Rush számos szakmai díjjal elismert alakításai emblematikus arcai lettek a történetnek. Befolyásol-e valamelyest a híres film híres színész alakítása?
- Az egyik kedvenc filmem. Többször is láttam, szóval egyes jelenetek nagyon erősen az eszemben voltak a próbák alatt, de próbáltam koncentrálni arra, hogy ne másoljam le ahogy Colin Firth játszik. Egyrészt azért, mert én nem ő vagyok, nyilvánvalóan máshogy élünk meg dolgokat, másrészt pedig színészi játékban is sokszor van különbség színház és film között.
- Bertie hosszú és mély lelki utat jár be amíg VI. György királlyá lesz. Nem csupán a dadogás miatt, hanem annak előzményei, a feldolgozatlan gyermekkori traumái miatt. Amikor visszavonhatatlanná válik a tény, hogy ő lesz a király, milyen fordulatot vesz a dadogás elleni küzdelemben?
- Amíg Bertie hercegként élt, beszédeket kellett tartania, de talán nem volt rajta akkora nyomás, mintha ő lenne a király. Már ekkor is szorongott dadogása miatt, így elkezdett beszédórákra járni, hogy javítsa azt, bár sokszor feladta a reményt. Mikor azonban David bátyja lemond a trónról, és Bertie egyik pillanatról a másikra trónörökössé válik, ez a szorongás hatványozódik. Feladja büszkeségét, és mindenáron javulni akar.
- A dadogás, különösen ez a fajtája, ami VI. György királyé volt egy nagyon kényes lelki eredetű dolog, hiszen szerettei körében, ahol biztonságban volt egyáltalán nem dadogott, a nyilvánosság előtti beszéd azonban egyáltalán nem ment neki. Milyen nehézséget rejt magában ilyen tekintetben a színpadi beszéd, a váltások?
- Az én tapasztalatom az, hogy mikor egy színész szöveget tanul, vagy egy előadást bepróbál, egy idő után beül neki a szöveg dallamossága és ritmusa. Ebben az esetben elég nehéz a dolog, hiszen ez itt az én esetemben nem történik meg. Bár kidolgoztam, hogy mikor melyik mondatnál milyen mértékben jön elő a dadogás, a mondaton belül szabadon hagytam ezt, hogy esetleges legyen, ahogy egy valódi dadogónál. Emiatt sokszor rendkívüli módon kell koncentrálnom arra, hogyha megtörök egy mondatot egy szünettel, akkor tudjam folytatni. Valamint a partnereimnek és a súgónak, Juhász Piroskának is nagy feladat figyelni engem, hogy tudják most épp dadogok, vagy elfelejtettem a szöveget.
- A színművészeti egyetemen a színpadi beszéd az egyik alapja a mesterség oktatásának. Most a fordítottját, a beszédhibás beszédet kellett megtanulnod. Ez hogyan történt?
- Nem feltétlenül mondanám azt, hogy a fordítottját kellett megtanulnom, sőt! Nagyon nagy energiát fordítottam arra, hogy a dadogás a lehető leghitelesebb legyen, viszont mivel színpadon vagyok, a nézőnek értenie kell minden egyes szót. Ebben testvérem segített, aki éppen most szerezte meg mester diplomáját logopédián. Sokat foglalkoztam vele, az eredeti felvételeket elemezve, hogy milyen is volt pontosan ez a dadogás, hogy a lehető legpontosabban tudjam visszaadni a Bertie szenvedését kiváltó beszédhibát.
Az interjút készítette: Zábrádi Mariann