Sörhabba fojtott feszültség Köles Ferenc és Katona Levente között
Február 10-én mutattuk be az Audiencia című előadást.
A múlt hét végén mutatták be Füsti Molnár Éva rendezésében az Audiencia című előadást. A kétszereplős, intenzív előadás Köles Ferenccel és Katona Leventével a csehszlovák kommunista diktatúra idejét eleveníti fel, korokon átívelő üzenettel.
A színpadra állított történetet az író, Václav Havel saját sorsa ihlette, ugyanis a csehszlovák majd cseh elnök, aki az 1989-es rendszerváltás meghatározó alakjaként írta be magát a történelembe, politikai kinevezéseit megelőzően valóban egy sörgyárban kényszerült dolgozni a kommunista rezsim idején.
Az Audiencia során a gyár vezetője, a Sörmester (Köles Ferenc) irodájába hívatja Ferdinand Vaněket (Katona Levente), aki addigra neves színdarabok szerzőjeként vált ismertté.
Az egész előadást kettejük dialógusa teszi ki, amely során történetük egyre szerteágazóbb aspektusai bontakoznak ki.
A dialógust a Sörmester excesszív sörfogyasztása tüzeli, amelyet ellenpontoz az író, aki azt a néhány kortyot is keservesen nyeli le, amit felettese belekényszerít, s rendre átönti a mester poharába a maradékot, amikor az éppen nem figyel.
A dráma íve és az abszurd humorral átitatott cselekmény csúcsosodása elsősorban a Sörmesterben játszódik le, Vaněk pedig az elnyomottak és megfélemlítettek szűkszavúságával, félve válaszolgat neki, udvariasan és kedvesen, egy-egy kritikus pontban azonban már nem tudja teljesen meghazudtolni saját gondolatait.
Az egyik ürügy, amivel a Sörmester az irodájába hívja Vaněket, egy előnyösebb pozíció, amelyet a gyárban kínál számára, ám ezért tulajdonképpen cserébe, lojalitásán túl azt is elvárná tőle, hogy saját magáról írjon jelentéseket, ő ugyanis már megcsömörlött ebben a kevésbé szívderítő elfoglaltságban.
Mindez azonban kevésbé válik a történet középpontjává, a darab sokkal inkább a kényszeredett alaphelyzet és a defektes társadalmi berendezkedésből fakadó, emberek millióit megnyomorító struktúrák egyénekre gyakorolt hatásának hangulatfestő korrajzaként jelenik meg.
A cselekmény során fokozatosan tárul fel a Sörmester bizalmaskodó, ugyanakkor basáskodó magatartása mögött a Vaněk és az általa képviselt értelmiséggel szembeni bénító, mardosó kisebbségi komplexusa.
A végeredmény pedig egy sajátos dupla csavar: amellett, hogy a Vaněk és az osztályidegenné minősítettek kiszolgáltatottsága miatt érezünk részvétet, elkezdünk szánalommal vegyes sajnálatot érezni a Sörmester által megjelenített, az embertelen rendszer működésébe szintén legtöbbször akaratán kívül belekényszerített, a hatalom kiszolgálásába belebetegedő emberek iránt is. A Sörmester egyre terebélyesedő drámája viszont csak további sajnálathoz vezet, látva, milyen abszurd és szürreális valóságot teremt, amikor az arra alkalmatlanok kezébe adnak hatalmat az őket szellemileg messze meghaladók felett. Rádöbbenhetünk, a darab által vázolt helyzetben nem csupán a kezeit a sörgyárban véresre dolgozó Vanek, hanem maga a Sörmester is áldozat, egy fogaskerék az ördögi gépezetben.
Az író és a sörmester dinamikája nem csupán egyéni tragédiát és ellentétet tükröz, hanem egyúttal az alkalmatlanság és az erkölcsi romlottság által megtört társadalmat is ábrázolja. Havel figyelmeztetése így a történelmi kontextuson átívelő üzenetként is megragadható: az igazságtalan elnyomás, a kicsinyes visszaélés és az alkalmatlanok vezetői pozícióba kerülésének tragédiája alól aligha menekülhetnek a jelen társadalmak, és végső soron ezzel szemben az állhatatosság és az erkölcsi integritás képes reményt adni.
forrás: bama.hu/ Mohay Réka