Rendhagyó pálya-összegzés Németh Jánossal

Nem véletlenül adtam ezt a címet írásomnak: amint ugyanis elolvassa a kedves olvasó, tudni fogja, miért…

Bevallom, elfogult vagyok Németh János személye és művészete iránt. Ismeretségünk még az 1990-es évek legelején kezdődött, a híres, akkor már a Váradi Antal utcában, Molnár Géza igazgatósága alatti VOKE Vasutas Művelődési Házban otthonra talált, dr. Horváth Csaba politológus („Hácsé”) vezetésével működő pécsi Értelmiségi Klub (ÉK) közéleti-politikai rendezvényein, szórakoztató programjain.

Dr. Vargha Dezső főlevéltáros írása

Már akkor föltűnt kedélyes, minden „művészi allűr”-től mentes magatartása, a közügyek iránti érdeklődése, a programokon való lelkes részvétele, sőt közreműködése. Amikor pedig az Aranyosgadányban rendezett szórakoztató programokon (lásd „hétországra szóló” disznóöléseken, „A Tanú” - beli „Dezső disznók” kimúlásakor) megismertük életvidám, sőt pajkos, huncutan kikacsintó természetét, a társaság közkedvelt tagja lett. Természetes volt, hogy amikor színpadra lépett, ott voltam én is a nézők között.

Köztudott volt, hogy színházi szerepei mellett magas fokon műveli a versmondást, és számos vidéki helyen is szereplést vállalt a világ- és a magyar irodalom híres verseinek szavalásával. Amikor például Abaligeten az üdülőtulajdonosok érdekvédelmi egyesületének elnöke voltam, és ő ott szerepelt, utána végig jártuk a községet beszélgetve, mert a „Rózsadombtól” az országúton át a templomig kíváncsi volt a falura…

Találkozásunkkor mindig csodáltam derűs optimizmusát, színházához és városához való rajongását, pedig őt is utolérte pályájának egy-egy szeletében, a színészeknél óhatatlanul jelentkező „szerep-apály.” Azóta is rendületlenül ott vannak kedves feleségével minden olyan bemutatón, ahol ő nem lép színpadra – megnézni kollégáit. Ilyenkor állandóan váltunk néhány kedves mondatot, mert mindig kíváncsiak vagyunk egymásra. Magunk sem vettük észre, amikor „észrevétlenül” barátok lettünk…

Életpályája neki is arra bizonyíték, hogy a távoli tájakról (esetében a szlovákiai Komáromból) származó fiatal, Budapest „érintésével,” mecsekaljai városunkban lelt otthonra, művészi kiteljesedésre, magánéleti boldogságra. Ma is lelkesen beszél arról a vidékről, a hároméves komáromi színházi tagságáról, arról is, hogy noha fölvették a pozsonyi színművészeti főiskolára, de ő a budapestit választotta. S hogy nem lehet kitörölni a szülőhelye iránti szeretetet sem, bizonyítja: a polgári életben az ő neve Komáromi-Németh János! …     

A főiskolán Major Tamás volt a vezető tanára. Őtőle is tudom, hogy sok tanítványa rajongott érte, vallotta és vallja ma is mesterének. Közéjük tartozik Németh János is. Amikor például párizsi útjuk során Székely Gáborral taxira vártak, Major Tamás a „holtidőben” verset memorizált, nem akarta kihasználatlanul hagyni ezt az időt sem! Amikor pedig színigazgatóként értesítették, hogy a parkolóban összetörték a kocsiját, szarkasztikusan csak ezt mondta: „Még szerencse, hogy nem lovat vettem!” …

Felső fokon beszél Székely Gábor mellett Zsámbéki Gáborról, Babarczy Lászlóról, Ascher Tamásról is csakúgy, mint a főiskolai éveiről, osztálytársairól. Hálás nekik abban, hogy olyan szakmai alapokat adtak neki, amelyeket hosszú szinészi pályáján mindig föl tudott használni. Ő mindig „csapatban,” színházi kollektívában hitt. Jól látta, hogyan alakít „csoda-társulatot” Szolnokon, Kaposváron, a Katona József színházban a „két Gábor,” Székely és Zsámbéki…

Színészi gyakorló éveit a budapesti Nemzeti Színházban töltötte. Pályája nagy szerencséjének tartja, hogy az akkori korszakalkotó egyéniségekkel lehetett egy színpadon. Természetének, tanulni vágyásának köszönhetően mindenkinek volt hozzá egy-egy kedves szava, útmutatása, ezeket ő „elraktározta,” és későbbi pályája során mind kamatoztatni tudta. Most a sok nagyszerű művész közül Sinkovits Imrét említette, akiről köztudott volt, hogy mind színházában, mind bárhol, ahol szerepelt, úgy a szünetekben, mint a „munkájában” bárkivel szót értett, a műszaki személyzet is rajongott érte. Biztos vagyok benne, hogy ez Németh Jánosra is nagy hatással volt…

A fővárosban sokszor vállalt rádió- és szinkron szerepet is.  Nagyon szerette mindkettőt: egyrészt azért, mert az ottani feladatok is segítették szakmai-művészi előrehaladását, másrészt mind a vásznon, mind a partnerei közül számos olyan színész-egyéniséggel, fiatal kollégával szerepelhetett együtt, akikkel máskor nem találkozhatott volna, és óhatatlanul hatásuk volt rá. Itt Mata Zsófia legendás rendező-asszisztens nevét említette, akitől számos lehetőséget kapott…

Pécsre kerülése egy „művészi útelágazás” eredménye. Partick Duffy alakította az „Ember az Atlantiszról” sorozat főszerepét 1977-től, magyar hangja pedig a sorozat hozzánk érkeztekor Németh János volt. Amikor a „Dallas” sorozat is megérzetett hozzánk, kézenfekvő lett, hogy itt is ő lesz a magyar hangja. Igen ám, de akkor már – a Katona József Színház tagjaként – még a főiskoláról jól ismerte az 1981-ben Pécsre került, azóta nagyívű pályát „befutó,” akkori fiatal színészeket. Többször hívták Pécsre Szegváry Menyhért vezetésével 1982-es végzése után, amelyet 1985-ben el is fogadott. Így maradt le a „Dallas” -ról!...

Mielőtt pécsi pályáját érinteném, egy nevével kapcsolatos érdekes pécsi színháztörténeti egybeesést tudattam vele megismerkedésünk elmélyülése idején. Főlevéltárosként tudom: a kutatások szerint egy Németh János már – igaz, hogy rövid ideig –, de sikereket aratott nálunk. Akkor szokásban volt, hogy a színészek szerep-karakterét is közölték. Így esett meg, hogy az 1899/1900-as évadban neve mellett a „kedélyes apa színész,” az 1900/1901-esben pedig „komikus jellem- és apa színész” szerepköri „besorolást” találjuk. Számos darabban szerepelt, mindig sikeresen…

A „mi Németh Jánosunk” színészi bemutatkozása 40. évfordulóján – amelyből 38 évet városunk színházában töltött –, az Új Dunántúli Napló 2022. december 1.-jei számában hosszú cikkben történt, amelyben képes pályaértékelése is szerepelt. Ekkor megtörtént az utóbbi évtizedekben nem nagyon tapasztalt gyakorlat, hogy a lap első oldalának kitűntető helyén és a lapban is folytatódó hosszú, fényképes cikk értékelte színészi múltját. S mivel akkor már aktív nyugdíjas volt, Mészáros B. Endre újságíró kitért ezekre az évekre is.  Természetesen az internetes felületeken szintén megtalálhatjuk élete és pályaképe ismertetését…

Bemutatkozása Georges Feydeau: „A barátom barátnője” című komédiájában volt Vári Évával. Széles ívű pályáján – amelyen „anyaszínháza” mellett a Harmadik Színházban alakított szerepei is benne vannak, a következőket érdemes megemlíteni – számos más darab mellett. Shakespeare- („Antonius és Kleopátra,” „A velencei kalmár,” „VI. Henrik”), Friedrich Schiller- („Don Carlos”), A. P. Csehov- („Platonov”), Arthur Miller- („Közjáték Víchyben”), Eugene O’Neill- („Hosszú az út hazafelé…”), Reginald Rose- („Tizenkét dühös ember”), M. A. Bulgakov- („Moliére”), Harold Pinter- („Születés nap”), vagy Weöres Sándor- („Kétfejű fenevad”), Szabó Magda- („Az a szép fényes nap”), Kornis Mihály- („Halleluja”), Schwajda György- („A szent család”), Háy János- („A Gézagyerek”), Székely Csaba- („Bányavirág”) alkotások mellett operettekben, musicalokban is aratott sikereket.

Ez utóbbiakra példa Kacsóh Pongrác („János vitéz”), Kálmán Imre („Marica grófnő,” „A Montmartrei Ibolya”), Ábrahám Pál („Bál a Savoyban”), illetve Loewe-Lerner („My fair lady”), A. L. Webber, Tim Rice („Jézus Krisztus Szupersztár”), J. Kander, F. Ebb, J. Masteroff („Kabaré”), D. Wassermann, M. Leight, J. Darion („La Mancha lovagja”), J. Kander, F. Ebb („Chicago”) – Miklós Tibor („Légy jó mindhalálig”), Dés László, Geszti Péter, Grecsó Krisztián („Pál utcai fiúk”) művei. Vígjátékokban, komédiákban szintén otthonosan mozgott. Példa erre Carlo Goldoni- („Két úr szolgája,” „A chioggiai csetepaté”), Neil Simon- („Furcsa pár”) vagy Heltai Jenő- („Néma levente”) című darabja. És ne felejtsük hozzávenni kedves akkori kollégái, ifj. Fillár István és Moravetz Levente közös színdarabját, a „Noé” -t…  

Amint látható, még a fölsorolásból is kiviláglik gazdag pályaívének sokszínűsége, tartalmassága. Külön kitért arra, amikor Vincze János fölkérte Örkény István: „Tóték” című előadásában Tót Lajos falusi tűzoltó parancsnok szerepének eljátszására. Először meg volt róla győződve, hogy ez a szerep nem neki való, ódzkodott is tőle, de mivel a rendező színházigazgató hitt benne, az előadásból kiderült, neki volt igaza, sőt ezzel a szereppel nagy és hosszú-ívű sikert aratott…

És akkor visszatérek versmondásaira, önálló estjeire, monodrámák előadására is. Ki kell emelni itt a „Hazám” című költészeti válogatást, illetve Hamvas Béla: „A bor filozófiája” című esszéjének pódium-megszólalásait szerte az országban, a Kárpát-medence magyarlakta területein. Ezeket a föllépéseit kiterjesztette a nyugat-európai és a tengeren túli, észak- és délamerikai, ausztráliai vidékek magyar klubjaiban való szerepléseire, mivel párjával utazni is szeretnek. Számos esetben szaval nemzeti ünnepeinken, előszeretettel lép föl a helyi cigány kulturális és közművelődési egyesület rendezvényein szavalataival….

Magasházi örömévek, uránvárosi lakásuk után feleségével, Komáromi-Németh Ritával Postavölgyben leltek otthonra. Ő találta ki, és segített megvalósítani azt a tervüket a pandémia idején, hogy 56 napon keresztül minden nap elmondott egy-egy verset, és ezt közösségi oldalán rögzítették. S közéleti szereplései sorából ne felejtsük ki azt sem: a rendszerváltoztatás hajnalán nálunk – egy nappal Cserhalmi György előtt – ő olvasta föl tömeggyűlésen a híres új 12 pontot. Képzeljék, még bio- gazdaságot is vezetnek kertjükben…

Nívó-, Szendrő-, BAT Közönség-, Barakonyi-, Szivárvány- és Rácz Aladár-díj jelzi megbecsültségét a Pécsi Nemzeti Színház Örökös Tagjaként…

Egy színész életében Aldo Nicolai: „Hárman a padon” című darabja jutalomjátékként szerepel. A kamaraszínház most „futó” előadásában együtt játszik két kedves régi kollégájával, a Kossuth- és Prima Primissima díjas, díszpolgár Vári Évával és Stenczer Bélával. A magyar színházi élet egyik jelese, a jogász Bakos-Kiss Gábor győri színigazgató-rendező-színész a győri színpadra állítás után nálunk szintén megrendezte ezt a nagysikerű darabot.

Személyesen tanúsíthatom: az öregedés tragédiába hajló kitaszítottságáról, elmagányosodásáról szóló színmű olyan élményt ad minden nézőnek, amely számos korosztálynak tanulságul szolgál. Aki megnézi az előadásban ezt a három remek színészt, örök élménnyel lesz gazdagabb…

forrás: https://mecsek24.blog.hu