Kocsár Balázs: „Újra bizonyítani kell, hogy lehet és kell operát játszani Pécsen”

Kocsár Balázs Liszt-díjas karmester, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja és egyetemi docens 2025 óta két meghatározó pécsi intézményben is vezető szerepet tölt be. Januártól a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Zenei Intézetét irányítja, márciusban pedig a Pécsi Nemzeti Színház operaigazgatójaként kezdett. A kettős feladat nemcsak szakmai kihívás, hanem új korszak lehetősége is a város zenei életében. Kocsár Balázs az új Bánk bán-bemutató apropóján művészi hitvallásáról és terveiről számolt be.

A 130 éves színházban és 65 éves operatagozat történetében most először szólalt meg Erkel Ferenc Bánk bánjának eredeti, a szerző által jóváhagyott verziója – Kocsár Balázs vezényletével. A jubileumi előadás kulisszatitkain túl szakmai elképzeléseiről és jövőbeli terveiről is nyilatkozott.

Fontos hiányt pótol a színházzal való együttműködés.

Kocsár tizenhat éve tanít a PTE Művészeti Karán, és mindig a gyakorlati alapú képzést tartotta a legfontosabbnak.

"Úgy tanítottam mindig, hogy amit elmondunk, azt a hallgatók azonnal csinálják is. Játszottunk Eszéken, Baján, a Kodály Központban – de a Pécsi Nemzeti Színházzal alig tudtunk együttműködni. Ez nekem nagy szívfájdalmam volt."

Ez idén változott meg, amikor Lipics Zsolt igazgató felkérte az operatagozat vezetésére.

"Ha már itt élek és tanítok, szeretnék valóban jelen lenni a város zenei életében. Fontosnak tartom, hogy az operatagozat újra élő, prosperáló műhely legyen."

Fiatal közönség, elementáris fogadtatás

A premier egyik legfeltűnőbb jelensége a feltűnően nagy számú fiatal néző volt.

"A mai fiatalok sokszor néhány másodperces videókhoz szoktak. Ehhez képest nekünk 40–50 perces felvonásokkal kell lekötni őket – nagyon nehéz feladat, de nem lehetetlen."

A titok Kocsár szerint abban rejlett, hogy az alkotók nem múzeumi produkciót készítettek, ugyanakkor nem is írták át Erkel eredeti szándékát.

"A zeneszerző a kiindulópont – de a ma emberének kell eljátszanunk. A kettőt össze lehet békíteni."

Az eredeti Erkel-változat Pécsen

A pécsi közönség most olyan verzióval találkozott, amely közelebb áll Erkel eredeti elképzeléséhez, mint a hosszú évtizedeken át játszott 1930-as átdolgozás. A most játszott változat alapja egy olyan partitúra, amelyet maga Erkel állított össze; ezt dolgozta fel és tette elérhetővé a Zenetudományi Intézet. A pécsi közönség így sokkal tisztább, hitelesebb anyagot hallott.

Kocsár számára az eredeti verzió nem új terep: 2008-ban Debrecenben ő mutatta be először ezt az eredeti verziót, majd az Operaházban is vezényelte. A pécsi produkció ezeknek egy még tovább finomított változata lett.

Erkel Bánk bánja és az itáliai bel canto

Kocsár Balázs hangsúlyozta: Erkel korai művei sokkal közelebb állnak a bel canto stílushoz, mint ahhoz a dramatikus, nagy hangideálhoz, amelyet a 20. század magyar operajátszása rájuk vetített.

"Az eredeti bemutató tenoristája a Lammermoori Lucia főszerepét is énekelte, világos, könnyedebb tenor hangon. Ez egészen más, mint amire később a magyar átdolgozások épültek."

Erkel mint szintetizáló géniusz

"Erkel nem volt radikális újító, mint Verdi vagy Wagner, de másban volt zseniális: mesterien ötvözte a bel canto, a francia nagyopera és a német romantika elemeit a magyar zene sajátosságaival. A Bánk bán tökéletes tükre ennek."

A műben palotás és verbunkos elemek, népies műdal és finom hangszerelési ötletek egyaránt jelen vannak. Érdekesség, hogy Erkel eredetileg tárogatót is tervezett a Bánk–Melinda-duettben, de a hangszer akkori fejletlensége miatt végül elvetette az ötletet.

Művészet alázattal – küldetés két intézmény élén

A Bánk bán elemzése után adódott is a következő kérdéskör: az a kettős pécsi feladat, amelyben egyszerre irányítja az operajátszást és a művészképzést. A két terület különbözőnek tűnhet, nála mégis szorosan összekapcsolódik.

„Az egész munkám tanítás”

Úgy látja, hogy karmesterként tulajdonképpen ugyanazt teszi, mint pedagógusként: emberekkel dolgozik, és tanítja őket hallani, érteni, együtt lélegezni a zenével.

„A karmesterség sajátos műfaj: mondják is, hogy a pálca önmagában nem csinál zenét – az emberi kéz, az emberi jelenlét számít. Aki közel negyven év tapasztalattal bír, abban felelősség is rejlik: ezt a tapasztalatot kötelessége továbbadni.”

Mint elmondta, a gyakorlati szemlélet számára alapelv. „Úgy szeretném tanítani az énekeseket, a muzsikusokat – és most már a karmester szakosokat is –, hogy a valódi mindennapi problémák megoldására készüljenek fel. Az a találó gondolat jut eszembe, miszerint a jó művész olyan, mint a biliárdjátékos – az egyik lábának mindig a földön kell maradnia.”

A PTE Zenei Intézet élén azonban nemcsak tanítania kell, hanem rendszerszintű kérdésekkel is foglalkoznia. „A magyar zenei hagyomány minősége nem véletlen: olyan oktatás áll mögötte, amelyre büszkék lehetünk. De ez a rendszer kitágult, és rengeteg diák megy külföldre. A mi feladatunk az, hogy láthatóvá tegyük, milyen erő van a vidéki képzésben is.”

„A művészet csak alázattal működik jól”

A 2023-as MMA-portréfilm címe – Művészet alázattal – Kocsár szerint működésének lényege.

"Nem tudatos elhatározás, inkább belső attitűd. Így érzem helyesnek. A pécsi Bánk bán is ezt tükrözi: tiszteletet a mű és az eredeti szándék iránt."

Kocsár Balázs a jövőről: „lépésről lépésre szeretek haladni”

Amikor a következő öt év terveiről kérdezem, óvatosan azt mondja: vannak céljai, de nem klasszikus értelemben vett karrierlista.

"Ha a Zenei Intézetet sikerül pozitív irányba terelni, új szakokat indítani, megerősíteni a beiskolázást, és a hallgatók jó szívvel gondolnak vissza az itt töltött éveikre – az számomra már siker."

A színházi operatagozatot illető terveit így összegzi: 

"Két irányban tervezek továbbmenni. Egyrészt a pécsi repertoárt szeretném frissíteni: olyan darabokat hozni, amelyekre van igény, és amelyekhez megfelelő énekesek állnak rendelkezésre. Másrészt fontos célom egy erős operaműhely felépítése a PTE képzéseire támaszkodva, hazai és külföldi fiatal énekesek bevonásával. Pécs földrajzi helyzete lehetőséget ad arra, hogy a környező országok tehetségeivel is együtt dolgozzunk, és a színház bekapcsolódjon a nemzetközi operajátszás vérkeringésébe. A Bánk bán is ezt az irányt mutatja: több szereposztással, kolozsvári és budapesti kötődésű vendégművészekkel készült."

Ha az operajátszás beáll az évi kettő plusz egy bemutatóra, és ezt tartós nézői érdeklődés kíséri, boldog leszek

– tette hozzá.

Mint elmondta, nem presztízscélok lebegnek szemei előtt. Volt szerencséje vezényelni a Carnegie Hallban, az Operaházban – nem bánja, ha a Scala esetleg kimarad.Sokkal fontosabbnak tartja a szolgálatot: „Lépésről lépésre szeretek haladni. Ez nem jelenti azt, hogy ezek a lépések csak kicsik lehetnek – lehetnek nagyok is –, de mindig csak oda lépek, ahol biztos talajt érzek. Olyan pontra, ahonnan tovább tudok menni, és nem ragadok bele a stagnálásba. Számomra fontos, hogy a munkámban mindig legyen kihívás: nem azért vagyok ebben a pozícióban, hogy egyszerűen csak ‘ráüljek’. Szolgálni szeretnék – a város zenei életét és az operajátszást éppúgy, mint az egyetem művészeti képzését. A célom, hogy mindkét területet pozitív irányba mozdítsam” – összegezte elképzeléseit a művész.