előadásaink védettségi igazolvány nélkül látogathatók! maszk viselése kötelező!

PNSZ logó

További hírek

Card image cap

2021. 12. 01.

Jegypénztár ünnepi nyitvatartás decemberben

Jegypénztárunk decemberben az alábbi, meghosszabbított nyitvatartással várja Önöket!

Tovább
Card image cap

2021. 11. 30.

ÚJABB ELISMERÉS társulatunknak

Unger Pálma színművésznőnk, színházunk Örökös Tagja AASE-díjat kapott!

Tovább
Card image cap

2021. 11. 28.

Januári műsor, előfoglalás, jegyvásárlás december 1-től!

Várjuk Önöket szeretettel 2022. januári előadásainkra is!

Tovább

Katonaság után rögtön a színház társulatához állt Rubind Péter

Interjú Rubind Péterrel, színházunk énekkari tagjával. 

Az elmúlt harminchárom évben egyetlen napot sem élt meg munkaként, olyannyira szereti, amit csinál Rubind Péter, aki a Pécsi Nemzeti Színház énekkari tagjaként számos karakterszerepben is színpadra lépett változatos műfajokban.

– Hogyan került kapcsolatba a zenével?

– Szüleim életemben először egy operára vittek el a színházba. Tízéves lehettem, kissé aggódtak, hogy fogom bírni, de valósággal beszippantott a darab! Onnantól rengeteget jártam színházba, az egyik dolgozó meg is jegyezte: „Fiatalember, maga egyszer itt fog kikötni!” Végül tényleg így lett.

– Rögtön az énekes pályán indult el?

– Fiatalon a Zrínyibe jártam, ahol vendéglátóipari képzést kaptam, rövid ideig szakácsként dolgoztam. Korán éreztem, az én helyem nem itt lesz. A színházban hallott dallamokat otthon is sokat dúdoltam, már nővérem is felfigyelt rá, hogy egészen jól szólnak. Egy alkalommal, míg egy étteremben dolgoztam, Peák János nótaénekes meghallotta, hogy énekelgetek a konyhában. Azt mondta, ha nem képeztetem a hangomat, megöl.

– Jobbnak látta engedelmeskedni?

– Muszáj volt! Jártam a Liszt Ferenc Zeneiskolába hangképzésre Komáromi Alice-hoz, majd Pilári Endrénénél tanultam tovább. Végül a Magyar Nemzeti Filharmóniánál opera-oratórium énekes szólista vizsgát tettem. A színházba már a katonaság alatt jelentkeztem, ahova fel is vettek, így a leszerelés után egyből kezdhettem.

– Megtalálta a helyét a színházban?

– Imádok itt lenni! Szeretem, hogy nincs két egyforma napom. Harmincegy operaszerepem volt, emellett operettekben, musicalekben és prózai darabokban is játszhattam. Gondoltam egyszer, hogy csak a tánc és a báb maradt ki. Hát nem meglettek ezek is? Táncolhattam a Nosferatu című balettben, a Meseautóban pedig még bábozhattam is.

– Voltak mókás színpadi élményei?

– Engem könnyű megnevettetni, így a kollégák meg is szokták próbálni. Az operában szoktak a legviccesebb dolgok történni, mert ott általában komolynak kell lenni. Egyszer a Bánk Bánban, miközben Bánk a halott Melinda és gyermeke felett énekelt, a szerepet játszó kisfiú megunta a dolgot, felállt és kisétált. Itt a közönség sem tudott komoly maradni. De az is szórakoztató volt, amikor a Harmadik Színházban a Csizmás Kandúrban kardot kellett rántanom, és párbajra hívni Széll Horváth Lajos kollégámat. Egyszer kint felejtettem a kardom, máskor meg ahogy előrántottam, darabjaira hullott az egész.

– Egy kollégája burkoltan még a színpadon is felköszöntötte születésnapján. Jól kijön a társulattal?

– Hála Istennek nagyon szeretnek a kollégák. Törekszem is rá, hogy mindenkihez szeretettel forduljak, meghallgassam őket. Gyakran összejárunk munka után, kirándulunk, vagy moziba megyünk. Szeretem a munkámat is – jólesik, hogy elismernek benne –, s a közönséget is, akiknek játszunk, akik figyelméért minden este meg kell küzdeni. A szeretet az alapja mindennek!

Gyakran megcsodálja a Mecseket
Rubind Péter 1965-ben született Pécsen. Operaénekes végzettséget szerzett, s a Pécsi Nemzeti Színház énekkarában helyezkedett el. Életfilozófiáját úgy fogalmazta meg, törekszik jó ember lenni. Operaszerepeiben magyar, francia, német és olasz nyelveken is megszólalt már. Szabad­idejében kirándul a Mecsekben, melynek szépsége mai napig lenyűgözi. Emellett rendszeresen tornázik. Amikor épp nem próbál, hangképzést tanít azoknak a kollégáinak, akik a segítségét kérik egy-egy feladat kapcsán.


Forrás: bama.hu