Ugrás a tartalomra

ONLINE JEGYVÁSÁRLÁS

Pécsi Nemzeti Színház logó

További hírek

Józanul elviselhetetlen?

P. Müller Péter írása a Jelenkor című online irodalmi és művészeti folyóiratban.

A király beszéde

Interjú Lipics Zsolttal, az előadás Jászai Mari-díjas rendezőjével.

Sörhabba fojtott feszültség Köles Ferenc és Katona Levente között

Február 10-én mutattuk be az Audiencia című előadást. 

Interjú Németh János Örökös Taggal

Németh János színművész jubilál ebben az esztendőben, négy évtizede kezdte a színpadi játékot, s ebből 38-at a pécsi deszkákon töltött.

Hogy milyen egy nyugdíjas művész élete? Mint kiderült, szakmailag ugyanolyan elfoglalt, mint korábban, viszont már célzottan sokkal több időt szentel a hobbijainak.

– Hogy jutott el Pécsre, hiszen a Színművészeti elvégzése után az ország legelitebb fővárosi társulatába, a Nemzeti Színházba került? 
Már főiskolásként nagy barátságban voltam a koleszban azzal a csapattal, amelyik Balikó Tamás, Lang Györgyi, Kulka János, Fűsti Molnár Éva, no és például Sipos László személyében Szegvári Menyhért vezetésével 1981-ben Pécsre érkezett. Aztán a budapesti Nemzetiben a társulat – olyan híres művészekkel, mint Major Tamás, Sinkovits Imre, Gobbi Hilda, Cserhalmi György, vagy például Avar István – 1984-ben szétbomlott. Előbb az akkor alakuló Katona József Színházhoz kerültem, de miután végig kapacitáltak, hogy jöjjek Pécsre, gondoltam, egy évre kipróbálom. 

– Mivel indult a pécsi élete? 
Feydeau-tól A barátom barátnője bohózattal, melyben Vári Évával először dolgoztam együtt, s a mai napig az a viszony jellemzi a kapcsolatunkat, ami akkor alakult ki. A Harmadik Színház mostani darabjában, a Szent családban, pedig kiteljesült, mint anya és fia. Gergely Robival is ekkor lettünk barátok, és gyakran felelevenítjük azt a színpadi poént, amiért a Pécsi Nemzeti történetének legnagyobb büntetését kaptam. A darabban ugyanis Robival ketten harcoltunk Vári Éva, vagyis Amelie kegyeiért, és szerepe szerint Robi többször is megkérdezte a játék során, hogy: – No, és akkor velem mi lesz? Én pedig azt kellett mondjam rá, hogy: – Te meg törődj Amelie-vel! Az utolsó előadáson azonban kicsit másként hangsúlyoztam: Te meg törődj „a mellivel!” 

– Mi tartotta ennyi időn át az ország déli szegletében a felvidéki srácot? 
Az egy évből előbb kettő lett, majd az idő egyre hatványozódott, mert rengeteg szerepben kipróbálhattam magam mindenféle műfajban. 

– Mit emelne ki a négy évtizednyi játékból? 
A Pécsi Nemzetiben és a Harmadik Színházban több száz karaktert alakítottam, de ami rögtön beugrik, az a Tótékban Tót, a My Fair Lady Higgins professzor, a Jézus Krisztus szupersztárban Pilátus, valamint hogy elénekelhettem a magyar zeneirodalom egyik legszebb számát, a Légy jó mindhalálig musicalből Valkay tanár úr dalát. S hozzátenném, azt a régi társulatot összekovácsolta az is, hogy nagy családként együtt laktunk mind az egykori Magasházban. 

– Mennyire érzi a színész, hogy kifut az időből? 
Korosabb férfiaknak mindig akadnak királydrámák és kortárs alkotásokban minőségi apaszerepek. Én még sosem éreztem a szakmai nyugdíj efféle átkát, sőt, most találnak meg olyan karakterek, melyekről ifjúkoromban álmodoztam. 

– Apropó, mennyire elfoglalt? 
A Harmadik Színházban játszom a Szent családban és a Bányavirágban, a Pécsi Nemzetiben pedig benne vagyok a Chicago musicalben, a Robinson ifjúsági előadásban öt alakba bújok, s most kezdjük a próbákat Moliére Don Juanjából, továbbá szerepelni fogok Euripidész Médeia című drámájában is. 

– Útra kel még olykor az önálló estjeivel? 
A Covid visszahozta a versmondói szenvedélyem, 56 verset tettünk fel a netre, a felvételek itt készültek a postavölgyi házunkban, ahol a feleségem volt a rendező, az operatőr, a díszletes. Emellett a Bor filozófiájával (itt jegyeznénk meg, lapunk néhai tárcaírója, Bükkösdi László volt az előadás ötletgazdája és dramaturgja), valamint a Hazám című verses összeállítással rengeteg barátot szereztem Észak- és Dél-Amerikától Ausztrálián át Erdélyig, Felvidéktől Kárpátaljáig a magyar nyelvű diaszpórákban, s mikor igény van rá, most is mindenütt vállalom a fellépést. 

– Kész a szakmai leltár? 
Korántsem. Ugyanis 65 fölött ingyenes a közlekedés, így gyakrabban részt veszek fővárosi castingokon, s ennek kapcsán bekerültem két új magyar filmbe is. 

– Említett korábban egy nagy utazást Tanzániába a Szerengeti Nemzeti Parkba. 
Bianco csekkem van oda, csak mindig úgy alakul, hogy nem tudom beváltani. Pedig ifjúkoromban faltam a nagy magyar vadászok, Széchenyi Zsigmond, Kittenberger Kálmán könyveit. Bár jómagam a szúnyogokat sem vagyok hajlandó megölni, legfeljebb kitessékelem őket a lakásból, de azért Afrikára kíváncsi lennék. Egyébként meg vegetáriánus vagyok, húsféléből kizárólag halat eszem. Azt is leginkább azért, mert sokat járok horgászni a Malomvölgyi tóhoz, ahol ilyenkor magamban verseket mormolok, csiszolom ezeket a drágaköveket új előadásra és bámulom a természetet. Emellett itthon könyvekből felkészülve elkezdtem a nulláról biokertészkedni. S már ott tartok, hogy a napokban kivit is szüreteltünk. 

Akik segítenek a lazításban
A ház közül és a lakásban is népes, és névadás szempontjából mesebeli állatsereglet szaladgál. Nogo jár az élen, a hatalmas méretű orosz fekete terrier, mely a nagy sikerű musicalből, Moravetz Levente és Fillár István Noé című művéből kapta a nevét. Nogo volt ebben a darabban a lázadó főhős, melyet Németh János alakított, s felesége, Kovács Rita ebben az szerepében szeretett bele. A cicák hadának főnöke, Dzsonifác ugyancsak nem mindennapi jelenség. A pontos megnevezése ugyanis Don Giovanni Zorro, mert Don Giovannihoz hasonló kinézettel a szemét maszkjellegű foltok teszik különlegessé. A lelkes testőrei pedig Marcika és Bazsi, utóbbi valójában a népies Bazsalikom Pintyőke Hej megszólítást kapta a keresztségben. 

forrás: bama.hu/ Mészáros B. Endre
fotó: Pesti András