Hunyadi Donatella: „Pécsen éreztem először, hogy megérkeztem”

Az elmúlt időszakban egyre hangsúlyosabban jelent meg az opera világában a fiatal művésznő. Hunyadi Donatella neve sokak számára a televízióból lehet ismerős, ő azonban elmondta, a Pécsi Nemzeti Színházban dolgozva egyértelművé vált számára, hogy az éneklés, a színház és az opera az igazi szakmai útja. Az Árgyélus királyfi Máriájaként már bemutatkozott, októberben pedig a Pillangókisasszonyban lesz látható. 

Hunyadi Donatella, akiről Tóth Péter, az Árgyélus királyfi zeneszerzője korábban úgy fogalmazott, „nálunk nem celeb, hanem kiváló énekművésznő”, a magyar dal napja alkalmából lépett fel a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán. Ezt követően arról beszélgettünk vele, miért jelent számára különleges fordulópontot a pécsi időszak, hogyan találta meg a helyét az operaszínpadon, és miként építi tovább énekművészi pályáját. 

– Nemrég a magyar dal napi koncerten énekelt Pécsen, előtte az Árgyélus királyfiban debütált, hamarosan új darabban lép színpadra. Hogyan tekint pályájának e pécsi fejezetére?  

– Ennyire összetett operaprodukcióban, ilyen professzionális és szerető közegben ez az első élményem. Különösen nagy dolog számomra, hogy szólistaként, egy kisebb főszerepben léphetek színpadra. Jelenleg a Zeneakadémia opera mesterképzésének másodéves hallgatója vagyok. A tavalyi operavizsgánkat meghallgatta Kocsár Balázs, a Pécsi Nemzeti Színház zenei vezetője, néhány héttel később pedig felkért Mária szerepére az Árgyélus királyfiban. Nem sokkal később a Pillangókisasszony Suzukijára is felkért. Amikor felhívott, annyira váratlanul ért a lehetőség, hogy örömömben sírva fakadtam. Azonnal felhívtam a tanáromat, Kovácsházi Istvánt is, és azt kérdeztem tőle: „Nem lesz ez túl korai, Tanár úr? Meg fogom tudni csinálni?” Azt mondta: igen, de legyek alázatos a zene és a szakma iránt, és dolgozzak, gyakoroljak, fejlesszem magam. Én pedig azóta is ezen vagyok. Nagyon sűrű időszak ez a Zeneakadémia mellett, de hatalmas megtiszteltetés a Pécsen kapott lehetőség.

– A közönség már korábbi médiaszereplésekből is ismerheti, több műfajban bemutatkozott az elmúlt években. Közben viszont már régóta készült az opera- és énekművészi pályára. Nekem úgy tűnik, most megérkezett, otthonra talált a színházi munka során. Mikor érkezett el a felismeréshez, hogy ez lesz az igazi út?

– Ez teljes mértékben így van. Számomra Pécs tette fel az i-re a pontot. Korábban is többféle zenei területen kipróbáltam magam: szerepeltem operettgálákon, számos templomi koncertet adtam. 

Azonban az Árgyélus királyfi próbafolyamata alatt éreztem meg igazán, hogy ez az a színházi közeg, ahol a helyemen vagyok. Nagyon sokat jelent, hogy fiatal és tapasztalt művészekkel, karmesterekkel, rendezőkkel dolgozhatok együtt. Ekkor fogalmazódott meg bennem igazán, hogy ezen kívül már nem szeretnék mást csinálni.

 Persze minden, ami korábban része volt az életemnek, továbbra is én vagyok, de most azt érzem, hogy igazán a helyemen vagyok. 

– Hogyan élte meg a munkát az Árgyélus királyfi csapatával?

– Mindenkitől tanultam valamit, szakmailag és emberileg is. Még soha nem találkoztam ilyen szerető, befogadó és pozitív közeggel. Együtt sírtunk, együtt nevettünk. Tizenkét napig, egészen a premierig gyakorlatilag össze voltunk zárva a színházban. Nem szoktam ennyi időre távol lenni a családomtól, most viszont végig Pécsen maradtam. Azt hittem, hosszú időszak lesz, mégis nagyon gyorsan elrepült. Igazán jó kapcsolat alakult ki mindenkivel, és ha volt is félreértés, mindent meg lehetett beszélni. Úgy érzem, bárkire számíthatok. Nagyon sokat tanultam tőlük, többek között alázatot a zene és az emberek iránt. Nem tudok elég hálás lenni.

– A Pillangókisasszonyban Suzukit alakítja majd, amely egy mezzoszoprán szerep. Miként tekint erre a feladatra?

– Óriási megtiszteltetés, hogy Puccini operájában olyan énekesekkel dolgozhatok együtt, mint Boncsér Gergely, Ferenczy Orsolya, Kim-Koo Hanna, Álvaro Zambrano, Bognár Szabolcs és Geiger Lajos. Suzuki szerepének hangi és énektechnikai megformálásán sokat dolgozunk, de számomra a karakter megragadása jelenti az igazi kihívást. Rengeteg előadást megnéztem, kétszer láttam a Pillangókisasszonyt a Magyar Állami Operaházban, mindkét szereposztással, és figyeltem a Suzukik minden mozdulatát. Többnyire idősebb, tapasztaltabb énekesek alakítják ezt a szerepet, ezért is óriási kihívás – de éppen ez motivál. 

– Milyen személyiség Suzuki?

– Nagyon tapasztalt, sokat látott, okos, dörzsölt és rafinált, ugyanakkor jószívű és visszafogott karakter. A szolgálólány szerepe mellett végig ott van Pillangó mellett, fizikailag és lelkileg is. Suzuki és Pillangó között szerintem egyszerre van testvéri és baráti kapcsolat. Majdhogynem a főhős fájdalmát is teljesen magamra kell vennem. Ez érzelmileg nagyon megterhelő, de mindent meg fogok tenni azért, hogy olyan előadás szülessen, amilyet Kocsár Balázs és Juronics Tamás elképzeltek.

– Mezzoszoprán hangfajban énekel. A nagy női operaszerepek között talán a szoprán a gyakoribb, de közben egy olyan ikonikus karakter, mint Carmen, éppen mezzoszoprán. Mit ad ez a hangfaj, milyen különleges lehetőségeket rejthet? Sokan egyfajta merészséget, határozottságot társítanak hozzá.

– Egyetértek azzal, hogy bizonyos értelemben vagányságot és egyediséget is jelenthet. A barátnőim és a kollégáim nagy része csodálatos szopránénekesnő, imádom őket hallgatni,  néha vágyakozom is az ő hangszínükre, de valójában nagyon szeretem a mezzoszoprán mivoltomat. Nekem ezt az adottságot szánta a Jóisten, és soha nem cserélném el semmi másra. A lehetőségek tárháza szerintem egyáltalán nem kisebb. 

Nagyon sok Rossini-opera van például, amelyekben mezzoszoprán a főszereplő. 

Érdekesség, hogy sok izgalmas „nadrágszerepet” is énekelhetünk, például Cherubinót vagy Orlovskyt – ezek eredetileg férfi karakterek. 

Talán ezek miatt is tűnhet vagányabbnak, illetve valóban ritkább.

Hunyadi Donatella hangját hamarosan a Pillangókisasszonyban is hallhatjuk 

– Milyen tervekkel készül a jövőre nézve?  

– Nem vagyok az a típus, aki mindent előre megtervez, inkább mindig a következő lépésre koncentrálok.  Most az a legfontosabb, hogy minden koncerten és előadáson a lehető legjobban teljesítsek. Hamarosan a Magyar Zene Házában és a Pesti Vigadóban is énekelek, majd visszatérek Pécsre próbálni, s jönnek az Árgyélus királyfi és a Pillangókisasszony előadásai, illetve a Zeneakadémián is fontos vizsgák várnak rám. Ez önmagában sem kevés erre az évre, persze, ha jönne egy új lehetőség, valószínűleg nem mondanék nemet – hajlamos vagyok sok feladatot vállalni. Szerencsére nagyon jó tanáraim, mestereim és egy támogató családom van. Annak is örülök, ha egy kisebb szerepet kapok meg, nyilván a húszas éveimben járva nem rögtön Carmenre vagy Delilára pályázom, de mindent meg fogok tenni, hogy egyszer eljuthassak odáig. Ha pedig Isten is úgy akarja, akkor megtalálnak majd azok a szerepek, amelyeknek még meg kell találniuk.

forrás: bama.hu/Mohay Réka