Hol az igazság? - Katona Levente

-Václav Havel, elsősorban a politikában, a szabadság, az emberi jogok harcosa, már nem volt köztársasági elnök, de továbbra is mint az ország erkölcsi és szociális lelkiismerete működött. Mikor került a látóteredbe, és hogyan hatott rád?

-Őszintén megmondom, hogy az Audiencia próbafolyamata előtt nem ismertem Havel munkásságát. Remek politikus és elvhű ember volt “Én nem folytathatok olyan gyakorlatot, amivel nem értek egyet” hangzik el a darabban Ferdinand Vaněk szájából a mondat. Én úgy gondolom, hogy ez szépen leírja Havel hozzáállását és elvhűségét az akkori politikai elnyomással szemben. Talán ez a fajta vélemény reprezentáció az, ami a leginkább hatott rám. Manapság - nyilván egy másik kor gyermekeiről beszélek most - nincsen meg az emberek túlnyomó többségében ez, még ha csak egyszerű, hétköznapi helyzetről is legyen szó.

-Drámaírói munkássága Magyarországon kevéssé ismert, fordítójának, Bojtár Endrének írott levelében így fogalmaz a szerző, zivataros történelmi idők tapasztalataiból megedzetten: „a magamfajta ember, aki eltöltött már egy kis időt a színházi világban, tudja, hogyan mennek itt az ilyenféle dolgok. Én addig, amíg nem látom, soha nem számítok bemutatóra, ezért egy csöppet sem bánt, ha valahol készül valaki valamire, s aztán visszakozik.” Miről szól ma az Audiencia, és mit szólna Havel, hogy 2023-ban Pécsett is bemutatják?

-“Én addig, amíg nem látom, soha nem számítok bemutatóra, ezért egy csöppet sem bánt, ha valahol készül valaki valamire, s aztán visszakozik.” Talán Havel-től nem meglepőek ezek a szavak. Abban a korban, amiben ő élt, ezek talán mindennapi félelmek voltak. Nyilván számomra teljesen idegen ez a fajta félelem és kétség a mindennapokban, de pont ezt próbáljuk színre vinni. Azt viszont nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy számomra akármennyire is távolinak tűnik, Havel 1975-ben írta az Audienciát, amikor is a szüleim már éltek. Hogy mit szólna Havel, hogy 2024-ben bemutatjuk az előadást? Nehéz kérdés, bár úgy gondolom, hogy szívesen venné, ha meghívnánk az előadásukra.

-Ferdinand Vaněk (alias Václav Havel) szerep megformálása milyen kihívás elé állított?

-Mint ahogy fentebb említettem távol áll tőlem az a félelem, amiben ő élhetett ezekben az években. Talán a legnagyobb kihívás ezt megtalálni, de mégis egy hiteles alakítást nyújtani… remélem sikerült.

-Az Audiencia kétszereplős mű, folyamatos dialógus kifelé a partnerrel, ugyanakkor erős a szereplők belső monológja is. Ki az emberibb karakter? Kivel azonosulunk igazán? A besúgórendszert elutasító, elvhű író alakjával, vagy a sorsának körfogásából kitörni nem tudó, de jóra vágyó kisemberrel? Mit gondolsz, hogyan éli meg a mai ember ezt?

-Két merőben különböző karakter, mégis nagyon hasonló problémák… Én úgy gondolom, hogy mindenki, aki eljön és megnézi az előadást megtalálja majd a számára emberibbnek mondható karaktert.

-Kinek ajánlod az előadást?

-Közhelyekkel élve, mindenkinek! De méginkább azoknak, akik szeretnek sokat beszélgetni a látottakról. Bízom benne, hogy sikerül egy olyan előadást látniuk a színházba látogatóknak, amiről érdemes és kell beszélni.