Ugrás a tartalomra

ONLINE JEGYVÁSÁRLÁS

Pécsi Nemzeti Színház logó

További hírek

Józanul elviselhetetlen?

P. Müller Péter írása a Jelenkor című online irodalmi és művészeti folyóiratban.

A király beszéde

Interjú Lipics Zsolttal, az előadás Jászai Mari-díjas rendezőjével.

Sörhabba fojtott feszültség Köles Ferenc és Katona Levente között

Február 10-én mutattuk be az Audiencia című előadást. 

Harlekin a Nagyszínház előcsarnokában

A Színház aulájában néhány régi és aktuális plakát, illetve molinó mellett egy lírai mellszobron akadhat meg tekintetünk.

Trischler Ferenc szobrászművész alkotása, a titokzatos, ihletettséget sugárzó Harlekin méltó helyén áll a teátrum előcsarnokában.

A bronzból készült Harlekin, avagy Fáradt bohóc eredetije a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában született, ahol Trischler Ferenc 1975 és 1980 között tanított. 

"Egyik délután a fiatalok mintázgattak, és én is beálltam közéjük. Már régóta foglalkoztatott a téma, több rajzot készítettem hozzá, így mindössze két óra alatt meg is született Harlekin"

 – mondta lapunknak a művész, felelevenítve a szobor történetét.

 A mellszobor gipsz változatát egy kiállításon az 1970-es években a Baranya Megyei Tanács kulturális szakértői fedezték fel, s kérték fel a művészt annak a bronz műnek az elkészítésére, amely ma is látható a Pécsi Nemzeti Színházban. 

– 1977-ben avattuk fel a színházban, akkor nem a mostani helyén, hanem egy fentebb húzódó folyosón kapott helyet, a színészek portréinál. Később, az épület átfogó felújítása idején a padláson óvták a sérülésektől, majd a munkálatokat követően helyezték el az előcsarnokban. Örültem ennek, hiszen így még többen találkozhatnak a szoborral, amely méltó helyen látható – emlékezett vissza Trischler Ferenc. 
– Köze is van a színházhoz, hiszen ahogy Harlekin is, a színészeknek, ha szomorúak, fáradtak, a fellépéseik során akkor is mosolyt kell az arcukra ölteniük, hogy az embereket szórakoztassák, hogy a közönség, ha csak arra a rövid időre is, de boldog legyen. Ez járt a fejemben, amikor a negyven centiméter magas művet mintáztam – fogalmazott a szobrász. 
– A művészet történetében számos Harlekin-alkotással találkoztam, Picasso is többször dolgozta fel korai festményein a témát, az ő képei is hatottak rám. Továbbá bennem is van egy kis csendes szomorúság, ugyanakkor azt szeretem, ha körülöttem vidám embereket látok. Azon a régi délutánon mindez kihozta belőlem azt, ami már régóta motoszkált a fejemben – foglalta össze a mű hátterét Trischler Ferenc. 
A művész a szobor lírai ábrázolásmódjával kapcsolatban hangsúlyozta: 
– Harlekinnek, noha a legtöbbször vidáman ábrázolják én a másik oldalát mutattam be a mellszobron: amikor fáradt, pihen és egy kicsit szomorkás. 
Trischler Ferenc szobrászművész Harlekin-motívumáról a Dunántúli Naplóban még a 2000-es években olvashattunk. Akkor a következőképpen fogalmazott a művész: 
– Harlekint, a bohócot általában még a gyermekkorunkban ismerjük meg a cirkuszban. Már akkor megragadott engem is. Shakespeare-i értelemben valamennyien szereplői vagyunk a nagy színháznak, amely az egész világot felöleli. Harlekin különleges szereplő. Akkor is mosolyognia kell, ha rossz kedve van. Mély filozofikum van az ő létezésében. A közhiedelemmel ellentétben a bohócok egyáltalán nem bolondok, ellenkezőleg: okosak, fogékonyak. Ezért tudnak bohóckodni – mondta. 
Az alkotást ma bárki megcsodálhatja, hiszen rögtön megpillanthatjuk a lépcsősor bal oldalán, amikor a Pécsi Nemzeti Színház előcsarnokába lépünk. 

forrás: bama.hu/Mohay Réka