Elhunyt Egri Sándor

A népszerű bariton 1957-ben született Budapesten, 18 évesen lett a Magyar Állami Operaház Énekkarának tagja, ahol négy évet töltött. Ezt követően végezte el a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát Bende Zsolt tanítványaként, majd a diploma megszerzése után 1984-től a Pécsi Nemzeti Színház, 1989-től pedig a Magyar Állami Operaház magánénekese lett, amihez három évtizeden át hű maradt.

Az OPERA egyik legtöbbet foglalkoztatott karakterbaritonjaként számtalan jeles alakítás fűződik nevéhez, volt Petur bán (Bánk bán), Alfio (Parasztbecsület), Varlaam (Borisz Godunov), Bonzo (Pillangókisasszony), Don Magnific (Hamupipőke), főinkvizítor (Don Carlos), Kothner (A nürnbergi mesterdalnokok), de olyan főszerepekben is láthatta őt a közönség, mint Scarpia (Tosca), Jago (Otello), Wotan (A Rajna kincse), Frank (A denevér), Bartolo (A sevillai borbély) és Klingsor (Parsifal).

Hosszú pályafutása során a világ számos színpadán vendégszerpelt. A közönség utoljára Az álarcosbál és a Hunyadi László 2019-es Erkel színházi előadásaiban láthatta őt az OPERA színpadán.

A Pécsi Nemzeti Színház társulata megrendülten fogadta a hírt, megannyi kedves, felemlő emlékünk fűződik Egri Sándorhoz.

Családjának együttérzésünket fejezzük ki, s kívánjuk, vigasztalódjanak szép emlékében! Nyugodjék békében.

Gulyás Dénes Kossuth-díjas operaigazgató nekrológja:

Búcsú Egri Sándortól

Ahogyan az évek múlnak, az ember keze egyre tétovább, amikor újságba lapoz, interneten híreket olvas, mert szaporodnak a híradások, amelyek arról szólnak, hogy valaki, akit évtizedek óta ismerünk, szeretünk, a színpadon esték százait töltöttük együtt, hosszú utazások során együtt zötykölődtünk, vonaton, buszon, repülőgépen, egyszerre nem a megszokott járművet választotta, hanem ladikba ült. Az alvilág révészének Kharónnak ladikjába. Tudjuk, hogy aki hótiszta lappal megérkezett közénk, élők közé, annak egyszer igénybe kell majd vennie a révész szolgáltatását. Mégis elhangzik, hogy igen, de ilyen korán? Hiszen csak 65 éves volt. Ebben nem válogathatunk. Mint ahogyan ő sem válogatott, akkor amikor dolga volt, színpadon, koncerten, próbákon, előadásokon. Nem kereste e könnyebb utat, a könnyebb szerepeket, könnyen megtanulható zenét. Felkészült volt, s betartotta, ami nem csak nekem, de sok operarendezőnek, zenésznek, énekesnek vesszőparipája, miszerint az első rendelkező próbán kotta és hiba nélkül kell tudni a szerepet. Abból pedig bizony sok volt neki a Don Carlos főinkvizítorától, Frank fogházigazgatóig, a Borisz Varlaamjától, a Sevillai Bartolójáig.

Drága barátom, negyven éve kollégám, partnerem a színpadon, beszélgetőtársam a hosszú utazásokon, kedvesen sztorizó, harsányan nevető haverom az asztalnál! Pécsett utoljára az operatársulat születésnapi koncertjén, és a Denevérben, mint Frank fogházigazgató léptél a jól ismert színpadra. Azt játszottad, hogy igazgatója vagy a fogháznak, de attól tartok, akkor már talán te voltál a fogvatartott, akit a bujkáló betegség bilincsbe vert. A feltámadás előtt egy héttel mentél el remélem, hogy jel lesz számodra a nagyhét és hamarosan feltámadsz. Isten veled, legyen nyugodt a Sztüx, amikor a révész átevez veled, nyugodj békében, s ha visszatérsz látogass el Pécsre, s állj a színpadra. R.I.P.

Gulyás Dénes