PÉCS „NEKEM: A VÁROS MINDÖRÖKRE”

Miért van Pécs? És ami talán még izgalmasabb kérdés: miért lesz Pécs ötszáz év múlva is?

Ez az előadás nem emlékezni hív, hanem gondolkodni. Nem azt ünnepli, ami volt, hanem azt vizsgálja, mi az, ami megtart. Mi az a láthatatlan erő, amely miatt egy város nem pusztán épületek együttese, hanem újra és újra megszülető történet.

A színpadon megszólal Janus Pannonius, Weöres Sándor, Csorba Győző és Bertók László – nem emléktáblaként, hanem élő kérdésként. Az ő szavaikon keresztül nem egy múltbéli várost látunk, hanem egy folyamatosan alakulót. Egy várost, amelyet minden nemzedék újraír.

De nemcsak a versek szólalnak meg. Felcsendülnek azok a dallamok is, amelyeket nap mint nap hallunk, mégsem figyelünk rájuk: egy harang kondulása, egy toronyzene foszlánya, egy ismerős népdal első sora, egy utcán átszűrődő refrén, amely már szinte beleolvadt a levegőbe. Olyan hangok, amelyek észrevétlenül építik bennünk a várost. A zene itt nem illusztráció, hanem emlékezet: felébreszt valamit, amit talán már magunk sem vettünk észre.

A kérdés nem az, hogy volt-e dicső korszaka. A kérdés az, mi tartotta meg akkor, amikor más városok eltűntek. Kő? Hit? Nyelv? Egyetem? A dombok ölelése? Vagy az a különös makacsság, amely romból is képes kultúrát teremteni?

Az előadás során Pécs nem díszletként jelenik meg, hanem gondolatként. Rétegzett múltként és lehetséges jövőként egyszerre. A versek, a személyes történetek és a mindennapokból ismerős hangok azt kutatják, hogyan válik egy város identitássá, hogyan él tovább az emberekben, és hogyan képes túlélni korszakokat, rendszereket, feledéseket.

Lesz-e Pécs 2526-ban? Nem tudjuk. De ha a város nemcsak térkép, hanem belső tartás; ha nemcsak örökség, hanem újra és újra kimondott mondat; ha nemcsak emlékezet, hanem képzelet is – akkor igen, lesz.

Ez az este arra hív, hogy nézőként ne kívülről figyeld a várost, hanem felismerd: te is része vagy annak, ami megtartja. Mert egy város nem attól él ötszáz évig, hogy megőrzik, hanem attól, hogy újraértelmezik. És ez most a mi dolgunk.

Pécs „Nekem: a város mindörökre” címmel a Magyar Költészet Napja alkalmából, 2026. április 11-én az alkalomhoz illő ősbemutatóval, a városhoz kötődő nagy költők remekeinek megszólaltatásával készül a Pécsi Nemzeti Színház.

A kortárs szcenikai eszközökkel, valamint az alkalomra készült zenékkel megvalósuló előadás címe városunk szülötte, Csorba Győző Séta és meditáció című versének méltán elhíresült sora. A jogot végzett, ízig-vérig pécsi költő, műfordító, folyóirat-szerkesztő, irodalomszervező munkája mellett 1943-1976-ig könyvtárosként, vezetőként is dolgozott, előbb a Pécsi Városi, majd a Baranya Megyei Könyvtárban.

Kifinomult, letisztult stílus jellemezte a város iránt holtáig mély tisztelettel, odaadással viseltető költő munkásságát, amely által neve valósággal összeforrott Péccsel. Irodalmi szerkesztőként kortársaival, barátaival - Weöres Sándorral, Bertók Lászlóval A VÁROS lettek nekünk mindörökre.

Csorba Győző 1916-ban született Pécsett, tehát idén 110 éves születésnapját ünnepeljük. A Pécsi Nemzeti Színház előadása ilyenformán nagysága előtt és a költészet időtlen szelleme előtt is tiszteleg. A Kossuth-díjas költő, Pécs Díszpolgára valódi polihisztor volt.

A színpadon megszólalnak Janus Pannonius, Weöres Sándor, Csorba Győző és Bertók László versei, melyeken keresztül egy folyamatosan alakuló városképet kapunk, amelyhez minden nemzedék hozzáteszi a maga örökségét, mindannyian, akik itt élünk, otthonosak vagyunk benne.

A költészet is, a város is örök tehát. Ezt a varázslatot mutatja be kedves közönségének a Pécsi Nemzeti Színház Társulata a Magyar Költészet Napján, 2026. április 11-én.

Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósul meg.