Hárman a padon

Aldo Nicolaj, a 20. századi olasz drámairodalom kiváló szerzőjének darabja három idős, nyugdíjas ember történetét meséli el. Hőseink egy lakótelepi parkban, a padon magányosan üldögélve töltik mindennapjaikat. A nő szelíd és jókedvű maradt – de a hajdan erős fiúk, akik valaha bátor katonák, aztán szorgos munkásemberek, családapák, büszke, öntudatos férfiak voltak –most már emlékeken merengő, rozoga, mogorva úriemberek. Ki egyedül, ki a családjától éppen csak megtűrten, de mindenképpen magányosan éldegél. Egyre gyakrabban összefutnak a padnál, történeteik összeérnek, barátok lesznek. A barátságuk pedig fokozatosan feltölti őket, a haszontalanság, magány érzetét felváltja a valahová tartozás biztonsága. A feleslegesség, a szeretetnélküliség, a céltalanság szürkesége alól kibomlik az életszeretet, az egymásba kapaszkodás, az örök szövetséges keresésének szívmelengető története. Ebből a megtalált biztonságból pedig új kalandvágy születik – így elhatározzák, hogy még egyszer, utoljára, belevágnak egy kalandba. A mű magyarországi bemutatója mintegy 50 éves múltra tekint vissza, a Pesti Színházban, nem kisebb nevek, mint Páger Antal, Bilicsi Tivadar és Bulla Elma hármasával, Kapás Dezső rendezésében feledhetetlen előadás született. Az előadás tévéfelvételnek és a színészi sztárparádénak hála sokan ismerik a művet, és nem véletlenül tűzik műsorra a magyar színházak, így most a Pécsi Nemzeti Színház is, Bakos-Kiss Gábor rendezésében. A műben igazi jutalomjáték rejlik a tapasztalatokban gazdag, ismert és elismert színművészeink számára.

A szerző örököseinek engedélyét a SIAE (ITA) és a Hofra Kft. közvetíti.