Győri Balett: A halál és a lányka | Budapest Táncszínház: Quattro Stagioni

Győri Balett: A halál és a lányka

Asszisztens: Szalai Judit
Jelmezterv: Pőcze Petra eh. Széchenyi István Egyetem Design Campus
Jelmez felelős: Nagyné Vass Katalin
Látványterv: Czibik Bence eh. Széchenyi István Egyetem Design Campus
Vizuál: Lepsényi Imre
Világítás: Pongrácz Bálint
Dramaturg: Csepi Alexandra
Zene: Franz Schubert
Koreográfus: Szőllősi Krisztina 

Táncolják a Győri Balett táncművészei

Igazgató: Velekei László Seregi- és Harangozó-díjas, Érdemes művész

Franz Schubert azonos című műve az elmúlás egyik legkülönösebb zenei megfogalmazása: a halál nem fenyegető, hanem szelíd és hívogató, míg az élethez ragaszkodó lány zaklatott, félelemmel teli. Ez a feszültség adja az előadás érzelmi magját – egy találkozást, amely egyszerre végzetes és elkerülhetetlenül emberi.

Szőllősi Krisztina koreográfiája nem történetet mesél el a szó hagyományos értelmében, hanem állapotokat, belső rezdüléseket bont ki. Az alkotó egy korábbi beszélgetésben úgy fogalmazott: „Engem nem a halál konkrétsága érdekel, hanem az a pillanat, amikor az ember szembesül vele – az ellenállás, a félelem, majd valami különös béke lehetősége.” Az előadás így nem a végpontot, hanem az odáig vezető érzelmi utat vizsgálja.

A színpadon megjelenő világ egyszerre realista és elvont: a látvány, a fény és a zene finom egyensúlya teremti meg azt a közeget, ahol a test válik a kimondhatatlan hordozójává.

„A mozdulatokban az a legizgalmasabb, hogy képesek kimondani azt is, amire nincsenek szavaink” – vallja a koreográfus. Ebben az előadásban a tánc valóban nyelvvé válik: a félelem, az ellenállás, az elengedés és az elfogadás nyelvévé.

Mit lehet tudni egy olyan élményről, amely mindenki életének része, mégsem osztható meg? Hogyan lehet beszélni a halálról úgy, hogy közben az életről mondunk valami lényegeset? Schubert zenéje és Szőllősi Krisztina koreográfiája ezekre a kérdésekre nem válaszokat ad, hanem érzékeny, személyes tapasztalattá formálja őket.

A Győri Balett táncművészei szenvedéllyel és mély átéléssel vezetik végig a nézőt ezen az úton – egy olyan találkozáson, amely egyszerre félelmetes és megnyugtató, ismeretlen és mégis elkerülhetetlenül ismerős.

Fotó: Rakonczai László - Győri Balett

Budapest Táncszínház: Quattro Stagioni

Előadják:

Alice Gazzoli
Levinne Yvette Rafaelle
Maria Jose Borges
Marika Trucci
Matthew Bell
Varga Donát

Zene: Antonio Vivaldi
Fény: Földi Béla
Koreográfus: Aurélie Mounier

„A kortárs táncelőadás a négy évszak témáját járja körül, utazik és figyeli az emberiség és a természet átalakulását. Amikor a természetre gondolunk, eszünkbe jutnak a növények, állatok, a környezet elemei....
A természet nagyon sokféleképpen él: alszik és éber, erős és mindig megújul. Az évszakok finomak és mélyek egyszerre. Saját ritmikus ciklusokból állnak, hasonlóan egy állandó ritmust kántáló metronómhoz. Az emberiség a természetet használja fel a túléléshez, minden ciklusban alkalmazkodik és újrateremti magát, aztán, mint egy levél, megöregszik és végül meghal. Az ember és a természet egymásra nagyon hasonlítanak. Egyfolytában mozgásban vannak, mindketten lélegző, élő organizmusok összességéből épülnek fel.
A természet képes megváltoztatni az emberek lelkiállapotát. A természetnek nincs szüksége az emberiségre. Az emberek mégis függnek a természettől, bár gyakran elpusztítják azt.
Legtöbbször a fa uralkodik el elménken, amikor a természetre gondolunk. Nem véletlen, hogy a genealógiai fát múltunkra való hivatkozásként használjuk, gyökereket és az örök folytonosság érzését adva az emberiségnek.
A művészi remekművek, például Vivaldi Négy évszaka révén az emberek néha elérhetik a halhatatlanságot.” ( Aurelie Mounie)

Támogatók: Nemzeti Táncszínház, Budapest Táncszínházért Alapítvány, NKA, KIM, Budapest Fővárosi Önkormányzat

A XX. Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozó a Pécsi Balett és a Pécsi Nemzeti Színház koprodukciójában jött létre.



Megvalósult a Nemzeti Kulturális Alap és a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával.