A Mester és Margarita

Mihail Bulgakov élete fő művének tartott zseniális regénye, A Mester és Margarita annak ellenére, hogy az 1930-as években, Sztálin vaskezű uralkodásának ideje alatt íródott, még csak a 70-es években jelenhetett meg teljes terjedelmében, hiszen amennyiben a regény a titkosrendőrség kezére kerül, az valószínűleg az író, Mihail Bulgakov vesztét okozta volna. A regény nem csupán a 20. századi orosz, hanem egyben az egyetemes irodalom egyik csúcsa is. Sokrétegű és megjelenése óta sokféleképpen értelmezett alkotás, amelyben több műfaj és stílus: romantika, realizmus, groteszk keveredik, s ennek ellenére mégis egységes egészet alkot. A cselekmény alapvetően három szálon fut. Az első a magát általában fekete mágusnak nevező Woland professzor és kíséretének cselekedeteiről szól, a második Pilátus és Jézus történetének egyéni értelmezésű feldolgozása, míg a harmadik szál egy szerelmi történet, amely a Pilátus igaz történetét megíró rejtélyes író, a Mester, és szerelme, Margarita Nyikolajevna kalandjait beszéli el. A cselekmény is ennek megfelelően három szinten zajlik.

Bulgakov két világnézetet állít szembe művében: Az egyik teória szerint az ember kiterjesztheti uralmát a világ felett. A másik oldalon viszont: a világ feletti hatalmat csak természetfölötti lény gyakorolhatja.

Fenti dilemmák mellett a mű központi kérdése a művészi szabadsághoz való jog, a művész korlátozhatatlanságába vetett hit. A művészet hatalmas erő, amely a maga tiszta formájában kell kibontakozzon. Az alkotó felül kell emelkedjen a zsarnokságon, és a maga igazsága szerint kell büntessen vagy dicsőítsen, hiszen a művészet az emberi szabadság legteljesebb megnyilvánulása.

A regényből a Pécsi Nemzeti Színház felkérésére Orbán János Dénes írt színpadi adaptációt, melyet a Pécsett már több különleges és nagysikerű rendezéséről ismert Bozsik Yvette álmodik színpadra.