Ugrás a tartalomra

ONLINE JEGYVÁSÁRLÁS

Pécsi Nemzeti Színház logó
A mi városunk című előadás kiemelt képe a Pécsi Nemzeti Színházból
a Teatrul Clasic Ioan Slavici Arad vendégjátéka

A mi városunk

Kamaraszínház

Bemutató:


Thornton Wilder nyomán Cristian Ban és a szereposztás közös forgatókönyve alapján
Az előadás időtartama 1 óra 30 perc
14 éves kor felett ajánljuk

Rendező: Cristian Ban

Díszlet: Cristina Milea
Fények: Lucian Moga

Szereposztás: 
  • Ioan Peter / rendező
  • Alex Mărgineanu / Eugén
  • Cecilia Lucanu-Donat / Margit
  • Angela Petrean-Varjasi / Célia
  • Ştefan Statnic / orvos
  • Alina Vasiljevic / Mária
  • Roxana Sabău / tejesasszony
  • Robert Pavicsits / tejesember
  • Călin Stanciu / Arthur
A mi városunk nézője száz évet utazik vissza az időben olyan aradi személyiségek történetein keresztül, akik a XX. század eleji Arad hétköznapi polgárai voltak vagy jelentőset alkottak a város fejlődése szempontjából. Braun Margit, a Fortuna divatház örököse, aki nem mellesleg az első aradi nő volt, aki autót vezetett, egyike ezen személyeknek. 
„Aradiként gyakran feltettem magamnak a kérdést, vajon ki lakott a ma műemlékként számon tartott épületekben, milyen üzletek voltak ezelőtt száz évvel a főutcai patikák és kaszinók helyén és vajon mivel töltötték az időt szombat este az aradi polgárok?
A mi városunk mintegy folytatása az aradi színház Az enyémek nagyszerűek voltak! című előadásának, amely egy különleges és intim találkozás volt a szereposztásban játszó színészekkel valós történeteiken keresztül, a mostani produkcióban közösen próbáltunk életre kelteni hajdani aradi személyiségeket, felépíteni és újraértelmezni egy szeletet a régi Arad történelméből. Thornton Wilder, a harmincas években írt és mára kultikussá vált, szövegét alapul véve, interjúk, arhív fényképek és helytörténeti munkák tanulmányozásával, az előadás szövegkönyve a próbák alatt született meg azzal a céllal, hogy a néző új szemszögből láthassa a mi városunk egykori lakóit, magpróbálva a közösség fogalmának új perspektívát adni, amennyiben ez a fogalom jelent még valamit a ma emberének.” (Cristian Ban)